Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
ráció úgy foglalt állást, hogy az adóst szabály szerint első fórumánál kell perelni; csak az utasításokban fenntartott fellebbezés (recur sus) elbírálását tartotta fenn magának. 91 Amikor a városok már megszabadultak az adminisztráció gyámkodásától, a jogelvet Pest mondotta ki a legtisztábban: a polgárt adósságáért rendes bíróságán kell perelni, s csak akkor kerülhet sor letartóztatására, ha ott nem tudnak vagy nem akarnak igazságot tenni. 92 Az utóbbi esetben a városok — sőt a falvak is — igazi középkori módon a represszália fegyverét használták fel. Székesfehérvár egy karmelita ezüstórájának visszaadása érdekében, Komárom Burre ottani zsidó követelése fejében, Somod egy lopás miatti feljelentés el nem intézéséért foglalta le egy-egy budai lakos követelését „per viam repressaliarum". 93 Nem maradtak el ebben a mi városaink sem: Pest két váci polgár hajóját, majd több budai rác sórakományát foglaltatta le, mert a maga polgára hiába kereste követelését, máskor Komárom hatóságát ijesztgette represszáliával; Buda meg Óbudát fenyegette meg azzal, hogy ha az elvitt marhákat és szénát vissza nem adja, lakosait személyükben is letartóztatja, ahol éri. 94 Ez nem akadályozta meg őket abban, hogy a velük szemben alkalmazott represszália törvénytelenségét kemény szavakkal az ellenfél szemére ne vessék. A represszália a feudális anarchia maradványa volt, a normális városközi érintkezés beteges formája. Annyit azonban mindenesetre bizonyít, hogy a polgári perbeli illetékesség alapelve az alperes bíróságát nemcsak feljogosította, hanem egyben kötelezte is az igazság szolgáltatására. 95 2. BÜNTETŐ ELJÁRÁS a) A büntetőeljárás jellege Mielőtt a két testvérvárosnak a büntetőügyekben folytatott eljárását részleteiben megvizsgálnók, el kell döntenünk jellegének kérdését: a vád és a védelem elvi egyenjogúságán alapuló akkuzatórius, vagy a bírót az igazság felderítésére kötelező s a vádlottat neki kiszolgáltató inkvizitórius eljárás volt-e? A koraközépkori eljárásjogban Európa-szerte az előbbinek jutott uralkodó szerep, a növekvő népi ellenállás folytán azonban a fennálló rend ellenségeivel szemben mind könyörtelenebb eszközöket alkalmaztak, s ez az inkvizíciónak kedvezett. A német jog területén, mely a két város számára irányadó elveket szolgáltatta, a javaközépkor hanyatlása egyben az akkuzatórius eljárás háttérbe szorulását s az inkvizitórius eljárás diadalútját is 91 L. I. fej. 88. jz. — Az adminisztráció rendesen kiadta a panaszt elintézésre a városnak, pl. KA Besch. Pr. 1700. szept. 10, VII. vol. 13. fol. 92 Acta iud. 1707. júl. 24; kielégítés elrendelése Btjkv. 1707. júl. 29, VI. 515, Vu. 337. 93 Corr. mag. 1690. jan. 20, Btjkv. I. 185—186; Corr. mag. 1690. febr. 18, 26, Btjkv. I. 189, 198—199; Acta iud. 1693. jún. 18. 94 Ptjkv. 1690. febr. 20, I. 36; Corr. mag. 1692. jún. 23, Btjkv. I. 346—347; Acta iud. 1693. jún. 6; Corr. buch 1701. okt. 18, II. 353. 95 Acta iud. 1693. jún. 18: tarn iniustae detentiones, et formales repressaliae iuxta leges Regni severe et sub poena gravi sint interdictae. Hasonló Corr. buch 1700. ápr. 29, I. 175; 1701. máj. 10, II. 314.
