Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
az ügy gyors elintézését kérte. 84 Ha viszont bécsi alperes ellen indult per, ezt a budai tanácsnak is át kellett tennie a császárváros bíróságához; így történt ez pl. Andrea Brentano Cimerolának a bécsi Aquillini elleni követelésperében, bár a felperes kifejezte aggályait, hogy ez veszélyt jelent számára. A Budán kezelt Veronese-hagyatékkal szembeni követelését már itt bírálták el. 85 Pest hatósága nem sokkal később az egyébként jogos követelést támasztó budai rácokat azért kötelezte megegyezésre az alperessel, mert „a rendes bíró megkerülésével" adósukat Budán fogatták el. 86 Az illetékességi kifogást ( exceptio fori) polgári perekben is felhozhatták azok, akik büntetőperben élhettek vele. Nem közönséges jogvita támadt 1693-ban Pesten. Egy lippai rác kereskedő özvegye, Kumria apáca a görögkeleti pátriárka levelével hárította el a tanács illetékességét, s a magisztrátus a maga bírájához is utasította. A felperes, Sipkovics komáromi rác azonban hamarosan újabb levelet hozott a pátriárkától; eszerint a nő köteles megfizetni adósságát, a helybeli görögkeleti pap figyelmezteti erre, s a város is kényszerítheti. Igaz, hogy az apáca hamarosan megszabadult a makacssága folytán kiszabott áristomból, de a 40 dukátot előbb-utóbb mégis meg kellett fizetnie. 87 Ha a pátriárka közbe nem lép, kifogása sikerre vezetett volna. Ugyanez derül ki a betörésért száműzött Freymueth lakatos feleségének Linzinger jezsuita superiorral Budán folytatott peréből. Évekkel a férj elítélése után az asszony még 129 forinttal tartozott a betöréssel megkárosított jezsuita rendháznak, de szerette volna férjének számláival bizonyított munkadíját beszámítani. A budai tanács egy kis áristommal puhította, majd hátrányos egyezségre szorította az asszonyt; ez a kamarai adminisztrációhoz fellebbezett, s a városhoz méltányos elintézésre irányuló utasítást eszközölt ki. Buda azonban elhárította magától az ügyet, mondván, hogy az adminisztráció nemcsak felsőfokú bíróság az ügyben, hanem az egyedül lehetséges is. Linzinger nem fogadná el soha a város ítéletét, mert nem tartozik joghatósága alá (tanquam non nostri fori), hacsak nem adott biztosítékot a megítélt összeg megfizetésére (iudicatum solvi). 88 Az illetékesség önkéntes elismerése ugyanis megalapozta a város ítélkezését, ezen a címen védte Buda joghatóságát egy adóssága miatt letartóztatott győri polgár ügyében. 89 A kiváltságlevelekig legalább implicit elismeréssel magyarázhatjuk a zsidók ügyeiben való gyakori városi bíráskodást is, holott ők egyébként a kamarai adminisztrációnál folytatták le pereiket. 90 Városaink illetékessége a polgáraik és lakosaik ellen indított polgári perekben már erste Instanz jellegükből is következett. Ezért az adminiszt84 Corr. mag. 1689. jan. 8, 22, Btjkv. I. 84, 107—108. Később Prenner a bíróválasztásból való kirekesztése miatt nem jelent meg az idézésre, Corr. mag. 1689. febr. 16, Btjkv. I. 109. V. ö. Gárdonyi i. m., Századok 1916, 482—483. 85 Btjkv. 1689. márc. 14,1. 122, la. 38, vő. uo. 1689. márc. 21, I. 128, la. 39. 86 Ptjkv. 1692. máj. 9, jún. 4, 6, 20,1. 59—60, 62—64. 87 Uo. 1693. márc. 27, ápr. 17, 1694. aug. 27, I. 97, 106, 210—211, vö. I. fej. 114, V. fej. 101. jz. 88 Corr. mag. 1695. máj. 27; Acta adm. cam. 1695. jún. 25 (mellékelve a számlák); KA Ber. u. Sehr. 1695. jún. 30, no. 44. — A betörésre 1. IV. fej. 164. jz. 89 Corr. mag. 1699. jan. 2, 13. — Pest viszont megtagadta a jogszolgáltatást annak a károsultnak, aki nem akart polgár lenni, 1. V. fej. 550. jz. 90 Pl. KA Mem. u. A n br. 9—10, 12—13, 16, 21 J (1697).
