Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

folyó büntetőügyekben, ezek megkeresésére.

77 Ugyanígy kérhette Buda Esztergom bíróságát, hogy az ott letartóztatott gyermekölő szolgálónak budai polgárokat érintő vallomását közölje; Pest pedig Buda hatóságát, hogy a József-napi vásáron elfogott zsebtolvajokat vádoló Jurkót, majd az egyiküknél szolgált öregasszonyt szembesítésre küldje át, vagy hallgasson ki tanúkat Perger Zsigmond pesti fazekasnak a túlsó parton egy gyanús nőszeméllyel folytatott kapcsolatáról.

78 Ezek az esetek egyrészt a saját polgárok fölötti joghatóságot mutatják be, másrészt az egyes bírói szervek egymásnak készséggel nyújtott jogsegélyét. Ugyancsak a lakóhely szerinti illetékesség alapján kértek a városok elégtételt olyan sérelmekért, melyek polgáraikat más városhoz tartozó személy részéről érték, pl. rablógyilkosság, hatóság sértegetése, becsületsértés stb.

79 Meg kell még figyelni, hogy Buda és Pest tanácsa között — az időnkénti illetékességi viták ellenére is — a többieknél szorosabb viszony alakult ki. Ezért büntette meg Buda hatósága azt a halászmestert, aki a Dunán súlyos gyalázkodásra fakadt a pesti magisztrátus ellen, sőt egy ottani polgárt meg is vert.

80 így gyakorolta a két város a török kiűzése utáni két évtizedben nehezen kivívott büntető joghatóságát azok fölött, akik a polgármester (bíró) „botja alatt" éltek.

81 A polgári perekben az illetékesség szabálya sokkal egyszerűbb volt, mint a büntetőügyekben: a felperesnek az alperes illetékes bíróságánál kellett jogát keresnie (actor sequitur forum rei).

82 A városok a polgáraik és lakosaik ellen indított kereseteket már kezdettől fogva magukhoz vonták, illetékességüket más bíróságokkal szemben makacsul védelmezték. Jó példa erre Buda első polgármesterének, Prenner Farkas Andrásnak ügye. Lemondása után Bécsbe költözött, ahol széltében beszélték, hogy hűtlen kezelés miatt csapták el, sőt Budáról ki is tiltották, vagyonát lefoglalták. A város már 1688 végén erélyesen megvédte volt polgármestere becsületét.

83 Tárgyunkat közelebbről érinti Wagenseill nyugalmazott ezredesnek Prenner ellen 170 forint adósságért Bécsben indított pere. Az alperes panaszára a budai tanács kijelentette, hogy a nem világos adósságért nem lehet az adóst ott perbe fogni, ahol éppen érik, hanem csak illetékes bíróságánál, tehát Budán. A bécsi városi és tartományi bíróság helyt is adott az illetékességi kifogásnak; hivatkozva az „irott jogra", mely a joghatóságok összezavarását tiltja, Wagenseill ezredest Buda hatóságához utasította, s ettől mindössze 77 A Correspondenzbuch két kötetében számos pél lát találunk erre. 78 Acta iud. 1696. márc. 27, 1700. márc. 23, Corr. mag. 1700. márc. 25, Acta iud. 1705. okt. 10, az utóbbira Ptjkv. III. 356 is, a zsebtolvajokra még Corr. buch I. 154—155, 178—183, Int. a. a. nr. 389, Ptjkv. II. 334. 79 Acta iud. 1691. dec. 15, Btjkv. I. 299; Acta iud, 1695. márc. 18, Int. a. a.-nr. 90; Acta iud. 1700. márc. 8, 1704. szept. 11, az utóbbi Int. a. a. nr. 757 is. 80 Btjkv. 1708. márc. 31, VI. 627—628, VII. 472, és I. fej. 108. jz. Az előzményeket 1. Corr. mag. 1708. márc. 23. 81 A kifejezést a fehérvári takácsok használják 1697-ben, Int. a. a. nr. 190. 82 Erre hivatkozott a kamarai adminisztráció 1700. ápr. 28-i átiratában Pest megyével szemben, 1. fent 17. jz. 83 Btjkv. kelet nélkül, I. 66—68.