Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

II. fejezet. Bírósági szervezet és személyzet

kabátja zsebébe csempészte a Kerker kulcsát, tehát a fogolyszöktetés gyanújába akarta keverni.

105 Ezek az adatok arra vallanak, hogy a törvényszolgának szolgálati lakása volt a városházán, s emellett (talán pincében?) őiízte a szükséghez képest megvasalt vádlottakat, ő vette őrizetbe a kamara igazgatóság által eljáiás végett átadott rabokat;

106 az ő kezéből szabadították ki az említett eiőszakoskodó katonák a már többször teherbe esett, és nyilván éppen a városházi tömlöcbe kísért nőszemélyt.

107 Arra meg éppen számos példát lehetne idézni, hogy a becsületet érintő büntetést vagy testi fenyítést a törvényszolga hajtotta végre. Amig Budának nem volt bakója, ennek az eljárás során felmerülő teendőit (a tortúiát) is ő végezte el. Az a nagy hatalom, amelyet ezáltal a törvényszolga kezébe adtak, sorozatos visszaélésekre vezetett. Az adatokból ismert budai törvényszolgák közül alig valamelyik vált meg tisztességgel hivatalától. Kivétel mindjárt az első, a többször említett Holtzmann, aki 1695 elején hóhérrá „lépett elő". Utódát, Gnestel János Gáspárt már az előző év végén megválasztotta a tanács; heti másfél forint fizetést, 4 öl fát és szabad lakást szavazott meg számára.

108 De csakhamar belekeveredett a városi pártharcokba. Amikor Bösinger polgármester ellenkezése dacára két tanácsos feltörette a tömlöc ajtaját, és az adminisztráció parancsára kiengedett egyidős péket, a törvényszolga séitő szándékkal bedobta kabátját Unger tanácsos udvarába, mintegy őt is lehúzva a maga méltatlan állásához. Az ügy hullámai csak nehezen ültek el; Gnestelt pesti kollégájával verették vasra.

109 Ezután újabb panaszok hangzottak el ellene; a vargalegóny említett vádján kívül többen jelentették a tanácsnak, hogy a törvényszolga „mit den arestanten sehr excedire".

110 Az excesszusok jellegére később derül fény. 1698 elején a letartóztatott Gall mészáros megver éséért, eddigi hasonló visszaéléseire való figyelemmel, az adminisztráció azonnali elbocsátását és száműzetését rendelte el, a tanács pedig „jól megérdemelt büntetésül" két bilincset vasaltatott őrá, aki eddig másokat tartott bilincsben. Gnestel szabadulása után sem nyugodott, hanem szidalmazta Unger és Krempl tanácsosokat, ezért vasban végzendő közmunkára ítélték, majd két hét múlva szabadon bocsátották azzal, hogy a várost el kell hagynia. Gnestel elcsapásával egy időben Wagner Keresztélyt alkalmazta a tanács.

111 Eleinte jobbnak látszott elődjénél, részt vett a város területének (Freyung) kijelölésében is. A tanács ismételten megszavazta neki a libériát vagy mundért, melynek vállán a hatósági jelleget „ein Kress" tüntette fel. 1698-ban ugyan szívesen felvették volna Klinger Márton pozsonyi törvény szolgát, s az elődjének járó fizetésen kívül még minden fogoly után 45 krajcárt is adtak volna neki. De Klinger nem jöhetett el rögtön Pozsonyból, csak feleségét küldte előre 105 Btjkv. 1695. aug. 24, I. 615—616. 106 KA Exp. 1698. febr. 17, no. 35. 107 L. I. fej. 65. jz. 108 Btjkv. 1694. szept. 6, II. 15; vö. az 1697-i számadáskönyvet is. ">

9 KA Exp. 1695. ápr. 22, 25, 26, no. 73, 84, 86; Acta adm. cam. 1695. ápr. 22; Int. a. a. nr. 86, 87; KA Mem. u. Anbr. 181 K, 264 B. 110 Btjkv. 1696. júl. 14, II. 141. 111 Acta adm. cam. 1698. febr. 14; KA Exp. 1698. febr. no. 26; Btjkv. 1698. febr. 21, márc. 7, 20, II. 242, 253, 258.