Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

II. fejezet. Bírósági szervezet és személyzet

ártotta magát, érdemtelenné vált a polgárságra, s a hóhérnak kártérítéssel tartozott. Ez tűnik ki Pengéi utódának, Konrád mesternek 1700-ban Pesten folytatott peréből.

87 Erre a becstelennek tartott mesterségre más alig is vállalkozott, mint a társadalmon kívülinek tekintett hóhér.

88 Még a vele való érintkezés is diffamáló volt. Egy pesti szabó a kivégzésre vitt Kandó Mátyásnak megtörölte az orrát; a bakó embereivel való érintkezésért majdnem elveszítette a kenyerét. Hoffmann budai vöröstimár kötelet adott el a hóhérnak, céhe ezért eltiltotta tőle legényeit. Máskor egy szabólegénynek tiltotta meg a budai tanács, hogy együtt igyék a hóhérral.

89 Pengéi, az első budai bakó, láthatólag nem találta meg számítását a dögbőrön, mert 1693-ban a tortura vagy a megvesszőzés végrehajtását ,,in Ermanglung eines Scharffrichter(s)" már a törvényszolgának kellett vállalnia.

90 1695 elején éppen az eddigi törvényszolgát, Holtzmann Konrád Jánost szegődtette a tanács hóhérnak, most már évi 30 ft fizetéssel, lakással és 4 öl fa járandósággal.

91 Amig a katonaság nem engedett meg ,,civil" kivégzést, a budai hóhér másutt vállalt alkalmi munkát; évről-évre megfordult — megfelelő kommenció fejében — Esztergomban, itt „boszorkányt" is égetett, 1702-ben pedig mint „gyakorlott" szakembert Fejér megye kérte kölcsön.

92 Amellett az időnként szükségessé vált kínvallatást is ő foganatosította, és vele rémítették a makacsul tagadó vádlottakat.

93 Van rá adat, hogy karhatalmi feladatot is végzett: Bösinger polgármester 1695 tavaszán a törvényszolgával és az őrmesterrel együtt letartóztatásra vitte ki a szőlőhegyre.

94 És ami a legfontosabb: az imént idézett per tanúsága szerint ő volt egy személyben Pest hóhérja és sintérje is; többek között ő tortúrázta meg Pesten a hitvesölő Modauert. De az azonosságot legvilágosabban mutatja özvegyének ugyanott 1705-ben benyújtott kérése néhai urának hátralékos fizetése és a gyepmesteri tevékenységért járó díjazása iránt.

95 Holtzmann Konrád nem természetes úton halt meg; a budai tanács egykorú rendelkezéseiből derül ki, hogy 1705 májusában egy rác lőtte le, akinek azután sikerült megszöknie.

96 87 Ptjkv. 1700. aug. 25, szept. 15, II. 393—395, 397, 409. 88 Vájna i. m. II. 215—217; Meznerics i. m. 47; v. ö. Magyar Simplicissimus, szerk. Túróczi-Trostler József (Bp. 1956) 184; E. Schmidt i. m. 176. 89 Ptjkv. 1699. ápr. 13, II. 207; Corr. mag. 1698. febr. 3; Btjkv. 1706. márc. 24, VI. 277—278, VII. 57—58. 90 1693: Acta iud. 1692. márc. 3 (9. melléklet), 1692. aug. 11 (9. melléklet). 91 Bjtkv. 1695. jan. 3,1. 539; Budai lt., Kamarai hivatal 1697-i számadáskönyve; Gárdonyi i. m. 489; Pásztor i. m. 216. 92 Corr. mag. 1695. jún. 29, 1696. dec. 15, 1697. febr. 26, 1699. aug. 19, 1702. jan. 14; Molnár Éva: Boszorkányperek Magyarországon a XVII—XVIII. században (Bp. 93 Acta iud. 1701. jún. 16; Btjkv. 1702. szept. 6, Hl. 532, IV. 488; uo. 1704. ápr, 7, V. 25, VI. 21—22. 94 KA Mem. u. Anbr. 264 B, 1695. ápr. 23. 95 Tortura: KA Exp. 1703. ápr. 16. no. 57; az özvegy igénye Ptjkv. 1705. jún. 9, Hl. 329. Pesti lt., Kamarási hiv. 1703-i számadáskönyve szerint a gyepmesterségért 26 ft-ot vett fel. 96 Btjkv. 1706. márc. 3: so den scharffrichter erschossen, VI. 262, VH. 39; uo. 1706. okt. 8: den Freyman thodtgeschossen, VI. 364—365, VH. 163—164. Az időpontra 1. alább 99. jz. 4* 51