Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

II. fejezet. Bírósági szervezet és személyzet

is arra, hogy a rossz emberek megfenyítésére kalodát (

eine Brechel) csináltasson.

79 Összevéve úgy látszik, hogy Buda város tanácsa sorra megszervezte a Váron kívül eső városrészek helyi bíróságait, melyeknek élére az ellenőrzött helyi választás alapján bírót állított, tagokul pedig esküdteket rendelt ki. Azt a joghatóságot, amelyet a kamarai igazgatóság meghagyott neki, csak szerény mértékben adta át ezeknek az inkább rendészeti jellegű szerveknek. De mint hatósági közegeket védelemben részesítette őket. Ugyanezt a védelmet élvezték a tanácsnak egyes polgári perek elintézésére kiküldött bizottságai is. Amikor a tanács Röckh pesti lakatosnak Neumeyerné elleni követelésperét két tanácsosból álló bizottságnak adta ki, s a felperes szitkozódásra fakadt ellenük, Buda azzal az indokolással kért elégtételt Pesttől, hogy a kiküldött biztosok „die authoritet seines Statt Raths selbsten repraesentiren", s ezért tisztelet illeti meg őket.

80 Rendészeti és illetékszedő feladatokat látott el, tehát csak névleg volt bíró a többször említett piacbíró (Marckhrichter).

81 Ha más nem mutatná ezt, a városi pénzek hűtlen kezelésében elmarasztalt Schorr György pesti piacbíró ügye kétségtelenné tenné.

82 A budai koldusbíró (

Bettelrichter) meg egyenesen alig lehetett több végrehajtónál: neki kellett pl. rámérnie a törvényszolgára a strázsamester bántalmazásáért kirótt — harmincról kegyelemből mérsékelt ! — tizenöt botütést.

83 1702-ben havi másfél forint fizetést szavaztak meg neki; 1706 elején már csak havi egy forintot, de a pénzbüntetésekből is részt kapott.

84 Ebben az időben (1705—1707) Schulz Márton koldusbíró végezte a törvényszolga feladatait is.

85 Ezzel a törvénykezés végrehajtó személyzetéhez érkeztünk el. A szakirodalom nem hiába foglalkozik bővebben a hóhérral (

Scharffrichter, Freyrnann), hiszen az állandó bakó egyúttal a vérhatalom gyakorlását is jelképezi. Az erre vonatkozó adatokban a teljes büntető joghatóságért vívott küzdelem fejeződik ki. Budának nem 1695-ben volt először hóhérja, mint helyenként olvassuk. Maga a kamarai igazgatóság vette fel Pengéi János Györgyöt már 1688-ban díjazás nélküli budai hóhérnak, megígérve neki, hogy ha az állást megszervezik, ezt vele töltik majd be. De addig is élnie kellett valamiből, s ez a sintérség volt. Kérésére az inspekció Buda tanácsa útján megtiltotta a török foglyoknak és a rácoknak, hogy felhasználják az elhullott állatokat, mert ez teszi ki a bakó jövedelmét.

86 Ha valaki ebbe bele79 Uo. 1705. jan. 4, IV. 813, V. 95, VI. 91. Áristom a horvátvárosi bíró megsér* téséért uo. 1707. jún. 6, VI. 490, VII. 309. — Móra Ferencnél (Elkallódott riportok . . • Bp. 1958, 34) olvasom a Brechel pánttal ellátott kerékbetörő szerszám" értelmét' de ez itt nem helyénvaló. Vájna i. m. II. 88, 3. jegyzet kalodának mondja. 80 Acta iud. 1704. szept. 11, Int. a. a. nr. 757. 81 Budán: Btjkv. 1699. júl. 20, II. 530, m. 81; uo. 1700. júl. 16, III. 253, IV. 120; Pesten: Corr. buch 1699. szept. 11, I. 92; Ptjkv. 1700. jan. 18, II. 298—299. 82 Az ítélet Ptjkv. 1700. szept. 7, LT. 405—407. 83 Btjkv. 1704. okt. 8: fenyítés, IV. 783, V. 61, VI. 58; uo. 1705. dec. 23: Patsche (Page) Péter Pál koldusbíró felvétele, IV. 938, V. 250, VI. 230. 84 Uo. 1702. szept. 18, III. 534, IV. 491; uo. 1706. jan. 8, VI. 235—236, VH. 6. 86 Corr. mag. 1707. nov. 15. 86 KA Exp. 1689. jún. 1, júl. 16; Acta adm. cam. 1689. júl. 16.