Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között

eljárhattak, bebörtönözhettek és ítéletüket fellebezés nélkül végrehajthatták — kivéve a tárnoki székhez menő hagyományos fellebbezést — az országos törvény, a statútumok, a törvényhatósági jogszabályok és a „közönséges jog" alapján. Személyi tekintetben ezentúl a városok hatósága alá tartoztak az összes polgárok, lakosok és zsellérek, a törvény korlátai között a nemesek is, továbbá a rácok és a zsidók, tárgyi szempontból a polgári és büntető-, személyi és dologi jogi perek, az utóbbiak mind a birtoklás, mind a tulajdonjog tekintetében. (Az illetékesség kérdésére még visszatérek.) Sem katonai, sem kamarai tisztek, sem a vármegye nem gyakorolhattak joghatóságot a városok területén, ítéleteik érvényesítését meg nem akadályozhatták. A törvényekkel nem ellenkező statútumok alkotásának joga és a vásárbíráskodás egészítették ki az addig csak hőn óhajtott városi joghatóságot.

98 A kamarai adminisztráció természetesen nem nyugodott bele, hogy éppen az ország középpontjában fekvő két város, köztük székhelye, csússzék ki kezéből. Alig mutatta be neki a hatóságától elvben felszabadult négy város (Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár) új kiváltságleveleit, egész sor kifogást emelt az udvari kamarához intézett beadványában. Szemforgató módon a közjó és a szegény polgár nevében lépett fel a városok abszolút és korlátlan joghatósága ellen „tarn in Politicis, quam Civilibus et Criminalibus Iudiciis". Ezentúl nem nyújthat védelmet az adminisztráció a tanácsok határozatai ellen, nem szólhat bele bíráskodásukba, hiszen a tárnoki székhoz való fellebbezés a nagy távolság és az útiköltség miatt a recursus megszüntetését jelenti ! Megjósolta, hogy vissza fogják még sírni az igazgatóság „védelmét"; végül tiltakozott a rácok, zsidók és cigányok városi joghatóság alá rendelése ellen is. Nemsokára megtoldotta kifogásait egy újabb panasszal Buda „arroganciája" miatt, mely hirdetményben tiltotta meg a hozzá való fellebbezést, s ezzel kiszolgáltatta polgárait az elfogult ítélkezésnek.

99 Egy másik iratából, melyet Pesthez (és Budához?) intézett, kiderül a privilégiumok bemutatása után követett eljárása is. Letárgyalta az új kiváltságleveleket a magisztrátus jelenlétében, majd egy katonai bizottsággal is, és végül a megváltási összeg kifizetésének késését meg a kuruc szabadságharcot 98 A kiváltságlevelek eredetije Fővárosi Levéltár, Páncélszoba 37, 38. doboz (az előbbi átmenetileg a Kiscelli Múzeum kiállításán), szabad fordításuk Pásztor i. m. 172—182, Flaxmayer József: Budapest közigazgatási szervezete és alkalmazottai 1686-tól 1872-ig (Bp. 1936, Stat. Közi. 79/4. sz.) 28—35. A vonatkozó rész így hangzik: Authoritatis etiam solius erit magistratus . . . denique iure caducitatis et retractus iurisdictioneque privative in civitate eiusque territorio, magistratualique iudicatu, tam in politicis, civilibus et criminalibus, virtuteque iuris gladii eidem plene competentis cum potestate super quibuscumque delictis cognoscendi, incaptivandi et exequendi, signaque iurisdictionalia erigendi, in criminalibus quidem sine appellatione iuxta leges regni et statuta ac iura municipalia et communia, salva ad sédem tavernicalem iuxta veterem usum et consuetudinem provocatione uti, frui et gaudere; iudicatui porro magistratuali omnes et singuli cives et incolae inhabitantes, ibidemque ex opificio, artificio, quaestura, vei ex fundo civili, sive nobiles sive ignobiles, et cuiuscumque nationis et signanter quidem Rasciani et Judaei ... et praeter communia onera communiter sufferenda, quoad cunctas causarum species in proprio territorio exortas civiles et criminales, reales et personales (exceptis tamen legaliter privilegiatis) iudicii tam possessorii quam petitorii subesse debeant . . . 99 KA Exp. 1704. jan. 10, no. 20; 1704. ápr. 15, no. 18.