Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között
séhez. 90 A tárnoki szék pozsonyi ülésszakán, január 27-én valóban határozatot fogadtak el arról, hogy az egykor ide tartozott két várost a király ismét kebelezze be a tárnoki városok közé. 91 A kiváltságlevelek megszerzéséért folyó tárgyalásoknak is ez volt az egyik céljuk. Pest emellett száz dukátot ígért Hiltlnek, az adminisztráció titkárának arra az esetre, ha vissza tudja szerezni Bécsben a telekkönyvet a városnak ; hangoztatta, hogy nem a vele járó csekély jövedelem, hanem a „redintegration der Jurisdiction" érdekli. 92 A következő tavaszon pedig az új szerzeményi bizottság elé terjesztett pontjai között a joghatóságát sértő megyei és katonai beavatkozások elleni védelemért is folyamodott. 93 1703 májusában a tárnokmester újból meghívta mindkét várost Pozsonyba. Kérdésükre az adminisztráció ismét nemmel válaszolt. Semmi okuk sincs ott megjelenni — írta vissza —, mert az újszerzeményi részeken a tárnoki jog nincs bevezetve, s az udvari kamara sem szokta a tárnoki székre átküldeni a hozzá fellebbezett városi pereket. 94 A városok azonban — a kiváltságok visszanyerésének biztos reményében — most már nem elégedtek meg panaszirattal. A Bécsben tárgyaló szindikusokat bízták meg azzal, hogy személyesen tegyenek panaszt a kamarai adminisztráció ellen a tárnoki széken, és kérjék a régi jog helyreállításának címén (sub titulo iuris postliminii) e bíróság alá rendelésüket és ülnöki helyük visszaadását. A küldöttek eljárását alapos beadvánnyal is támogatták, mely a székről való kirekesztésüknél még részletesebben beszélt a súlyos anyagi megterhelésről. Erdődy György a tárnoki jogban megszabott kötelességéhez híven az uralkodóhoz fordult a két város akadályozása és a negyedik rendre sérelmes megterhelése miatt. 95 Eljárása a tárnoki széknek a pest-budai követek panaszára hozott határozatán alapult. 96 Sikerét azonban — a szabad királyi városi rangot illető részében — nem az instancia meggyőző voltának, hanem a városok anyagi áldozatának és a Rákóczi-szabadságharc lélektani hatásának köszönhette. Ebben az esztendőben vezettek eredményre a fegyverjog megváltása és a kiváltságlevél kiadása érdekében folyt tárgyalások, jelentős anyagi áldozat árán 97 1703. október 23-án mindkét város megkapta szabad királyi városi rangját és a vele járó kiváltságokat. A joghatóság gyakorlását illetően a két privilégium — azonos szövegben — az eddigivel éles ellentétben álló, széleskörű hatalmat biztosított a városoknak. Területükön közigazgatási, polgári és büntetőügyekben a pallosjog erejénél fogva teljes joghatóságot gyakorolhattak, s e hatóság jelképeit felállíthatták. Bármilyen bűnügyben 90 Corr. buch 1702. jan. 10, II. 388, KA Ber. u. Sehr. 1702. jan. 15, no. 30; Corr. buch 1702. jan. 18, az idézet, H. 388—389. 91 Országos Levéltár, Bírósági levéltár, Prot, sedium tavernicalium I. 443: vicissim hue applicari, et reincorporari possint. 92 Corr. buch 1702. (tévesen 1703 !) dec. 11, H. 487. 83 Uo. 1703. márc. 6, II. 516, idézi Pásztor i. m. 170. 94 Int. a. a. nr. 704, 736c; KA Besch. Pr. VIIL vol. litt. O, P, 1703. máj. 21, 25; Acta adm. cam. 1703. máj. 5. 95 1703. jún. 11, 18: uo. 96 OL Prot, sedium tavernicalium 1703. jún. 16, 1. 454—455. 97 Mezősi Károly : A fegyver jog (ius armorum) megváltása a töröktől visszafoglalt területeken, Századok 76 (1942) 189—191.
