Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

VI. fejezet. Az idegen jog uralma

ráció már nem is valamilyen helyi szokásjoggal, hanem a bécsi kormány joggyakorlatának írott gyűjteményével (Regierungs consuetudinarium zu Wienn), ületve a „gyakorlatba vett ós itt bevezetett alsó-ausztriai joggal" indokolta a végrendelet melletti állásfoglalását.

134 A birodalmi joggal szemben tehát röviden így érveltek: Budán az osztrák szokásjog érvényesül, nem a római törvény. Mindez 1702-ben történt, a kiváltságlevelek megszerzése előtti esztendőben ! Ugyanígy ütközött össze a kezesség kérdésében az egyetemes jog (Jura Communia) és az osztrák szokásjog. A budai tanács ítéletében kimondotta, hogy Ausztria szokásjoga, mellyel itt javarészt élnek, a kezes közvetlen megtámadását teszi lehetővé, s az adminisztráció ugyancsak „az osztrák jog szerint" kötelezte fizetésre Kremplt.

135 Ugyanebben az évben tett esküt Keppeler árvaszámtartó az osztrák gyámsági rendtartásra.

136 Még közelebbről Bécs volt az a város, amelynek gyakorlata példaként állt Buda és Pest előtt. Nemcsak a kövezetvám szedését, vagy a városkapu bezárásának rendjét kívánta az egykori főváros már 1693-ban „ad normám der Statt Wienn" szabályoztatni,

137 hanem még később is hivatkoztak előtte a bécsi példára a verekedés megtorlása tekintetében.

138 A bécsi írásbeliség utánzásának legjellemzőbb dokumentuma azonban az a hat oklevélmásolat, amely a császárváros városi és tartományi bíróságának 1691 —1693 közti kiadványai nyomán készült, és Buda bírósági iratai között maradt fenn !

139 A formuláskönyvek jelentőségét ismerve nem kételkedhetünk benne, hogy ezek az egyébként nem konkrét üggyel kapcsolatos iratok minta gyanánt kerültek a bírósági sorozatba, s a budai kiadványok kiállítását valóságosan irányították. Helyi szokásjogról Buda vezetői csak egy kérdésben beszéltek, nem minden érdek nélkül. A tanácsnak 1699-ben hozott határozata szerint a polgármester távollétében fizetését a helyettes kapta meg; ezt már néhány év múlva mint jogszokást idézték.

140 Arról, hogy Budának valamikor saját jogkönyve volt, az új polgárok természetesen semmit sem tudtak. De vajon a magyar jog teljesen ki volt rekesztve a városok falai közül? Ezt ilyen formában nem állíthatjuk, de előfordulása bizonyos esetekre korlátozódott. Hivatkoztak rá azok, akik sérelmük orvoslását így kívánták elérni (Herold, Lendvay, Kundorff), az utolsónak említett bognár a római joggal egy mondatban.

141 Idézték a Hármaskönyvet és a törvénye 134 L. V. fej. 658, 662, 664. jz. 135 Btjkv. 1695. júl. 8: Es will aber die consuetude- Austriae, qua nos hic saltern pro potiori utimur, ein anders observieren ... I. 604, vö. V. fej.118. jz., az adm. határozata uo. 122. jz. 136 L. V. fej. 613. jz. 137 L. I. fej. 35. jz. 138 L. V. fej. 503. jz. 139 Acta iud. 1693. dec. 10. Kettőnek címe is van: Pass, Convocations Brif. 140 Btjkv. 1702. jan. 20: bereiths in consuetudinem erwachsenen Rathsschluss, ITJ. 477; uo. 1703. jan. 19, Maylin: ... in usu et ex usu lex constituiret ist, III. 579. Corr. mag. aznapról. 141 1692: contra Regni et Municipalia Jura Articulariter édita, IV. fej. 228. jz.; 1702: de lege regni, III. fej. 21. jz.; 1705: ex L. diffamari Cod. auch den Vngar[ischen] rechten nach, V. fej. 518. jz.