Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

VI. fejezet. Az idegen jog uralma

ket a városok ellen, mint Győr tanácsa egy polgárának letartóztatása ügyében.

142 Maguk a magisztrátusok alig említették ezeket, csak Pestnek két feliratában találkozunk velük, mert a magyar kancelláriához mentek.

143 De ez nem jelent semmit, hiszen maga a kamarai adminisztráció is felfedezte az ország törvényeit, ha a katonai parancsnokkal vagy valamelyik magyar földesúrral szemben akart elérni valamit.

144 A kiváltságlevelek megszerzése után egy osztrák földesúr a Leckowitz-özvegyet úgy akarta kisemmizni örökségéből, hogy ,,a magyar joggal ellentétes magatartására" hivatkozott; a hagyatékot igénylő alattvalói pedig „a magyar királyság joga és szokásai szerinti" tárgyalásra adtak meghatalmazást.

145 Érthető, hogy amikor a magyar kancellária lett a városok közigazgatási és igazságügyi főhatósága, leiratai és a hozzá intézett beadványok is a hazai törvényeket idézték.

146 Maguk a gondolkodó városi vezetők tudták azt a különbséget, amely jogrendszerük tekintetében is elválasztotta őket az ország többi részétől. De azt is tudták, hogy az annyira óhajtott visszakebelezés külön joguk feladását is fogja jelenteni. Ez nem okozott aggodalmat, hiszen a kamarai adminisztrációtól nem sok jót tapasztaltak a két évtized alatt, az ügyvédeket pedig utálták; az osztrák joghoz nem fűződtek olyan szálak, amelyeket könnyűszerrel el ne téphettek volna. Mosel szindikus az 1708-i országgyűlésről megírta tanácsának, hogy a békekötés után a magyarokkal együtt osztoznak mindenben a meghozandó törvények szerint, de ennek fejében teljesen alkalmazkodniuk kell a magyar joghoz. Ez városi kiváltságaikat nem érinti, sőt vissza kell kapniuk haszonvételeiket is.

147 Ez a pont érdekelte a patríciusokat, akik a két város élén állottak; ha ennek a magyar jog volt az ára, azt sem bánták. Az áttérés persze nem ment máról-holnapra. Amikor az 1723-i magyar kamarai vizsgálóbizottság megállapította, hogy Budán még mindig jórészt az idegen jog szerint ítélkeznek, és hazai büntetőjog híján Carpzovot hívják segítségül, elrendelte a magyar jog alkalmazását a bíróságon. De azt már megbotránkozva jelentette, hogy a volt bíró, Vanosi a szindikusnak Carpzovra történt hivatkozását így torkolta le: a maga véleményét harminc Carpzovnál többre becsüli.

148 Viszont ugyanez a Vanosi lándzsát tört a „doktorok magyarázata" mellett, amikor az egyszerű emberek szavát lekicsinylően így idézte: „Über alles aber zu discuriren, mögte man der Handt-werckher wegen sagen, Carpzovius, Fritschius

149 und andere i«L. DJ. fej. 89. jz. 143 1694: 1. I. fej. 114. jz.; 1699: 1. IV. fej. 277. jz. 144 1699: 1. I. fej. 80. jz.; KA Besch. Pr. 1700. aug. 30: Styrumb grófnak, VH. vol. 2. fol. — Maga Saffran udv. kamarai prokurátor is forgatta az 1696-i kiadású Corpus Jurist; példánya ma tulajdonomban van. 145 1704: 1. IH. fej. 431. jz. 146 1707: 1. I. fej. 123, V. fej. 3. jz. 147 Int. a. a. nr. 843 (1708. máj. 14): wirdt es fridt, so haben wir in Vngerlandt mit den Vngarn alles nach dem Landtagsschluss zu gemessen, dabey aber haben wir vnss auf alle weiss den Vngar[ischen] Rechten zu accomodiren, das Statt privilégium aber bleibt in allen in seinem Kräfften . . . 148 KA Varia u. Rep. Vegyes, fasc. 7. no. 2. 149 Ahasver Fritsch (1629—1701) kancellár, palotagróf, nagyhatású jogi író,l. Dôhring i. m. 394.