Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

VI. fejezet. Az idegen jog uralma

mégpedig más városok (Győr, Székesfehérvár) átirataiban is. Bösinger egyik beadványa az egyházjogot is figyelembe vette (in 6-to).

122 A polgári perekben a helyzet korántsem ennyire világos. Mindenekelőtt azt kell megfigyelnünk, hogy a pest-budai hatóságok az „általános jogok", a „császári jogok" érvényét magától értetődőnek tartották, s ebben még teljesen a középkor világába illeszkedtek.

123 Amikor a lakatoslegények közt támadt verekedésből hosszadalmas per keletkezett, s az egyik fél ügyvédje a birodalmi jogra hivatkozott (Reichs Recht), Buda tanácsa nem vonta kétségbe ennek érvényét, csak a hivatkozás alaposságát; másrészt — de nem amazzal szemben — az országos jog (Landts Rechten) szankcióit említette ítéletének igazolására.

124 Hogy az egyetemes jog a glosszátorok, kommentátorok és a németbirodalmi fórumok munkája során sokszor a felismerhetetlenségig átalakított római jogot jelentette, azt már ismételten említettük. Amikor tisztes bognárok, mint Rost és Kundorff, derék mészárosok, mint Mayer és Weiner, vagy Matthi tímármester nevében Iustinianus Codexét és Digestáját, mégpedig a glosszával együtt idézik; a communis doctorum opinio alapján érvelnek, és római-jogi axiómákkal dobálóznak; amikor csak a jogi tanulmányok során megismerhető kommentátorokat (Jason, Panormitanus, Paulus de Castro) vagy gyakorlati kézikönyvek szerzőit (Rolandus, nyilván R. Passagerii) hívják segítségül, akkor természetesen azokra az ügyvédekre kell gondolnunk, akik Budán megtelepedtek, vagy esetleg alkalmi képviseletet vállaltak.

125 De azt is fontoljuk meg, hogy bár a pest-budai polgárok nem forgatták a jogi könyveket, talán elolvasni sem tudták azokat, az ügyvédek érvelése számított arra a hatásra, amelyet idézésük a bíróságra tehetett ! Ezek a szabályok legfeljebb leegyszerűsített summájukban ragadtak meg a tanácstagok tudatában, de érvényüket kétségbe nem vonták. A tudományos — vagy tudákos — apparátus ismét azt a szakadékot mélyítette, mely ebben a külföldről jól ismert recepciós folyamatban az egyszerű emberek és a jogismerők között feltárult. Az alkalmilag felhívott javaközépkori szerzőknél sűrűbben hivatkoztak a két városban a XVI—XVII. század német jogi íróira. A pontosan idézett törvényszöveg értelmezését a városok és a főhatóságok a criminalisten, vagy a jogtudósok (Rechtes-lehrer) munkáinak segítségével oldották meg.

126 Természetesen nem szabad e hivatkozásoknak sem számát, sem jelentőségét túlbecsülnünk; javarészt az adminisztráció leirataiban vagy ügyvédi beadványokban találjuk meg őket. A leggyakrabban idézett író a XVII. század vezető szász büntetőjogásza, Benedict Carpzov (1595— 122 L. V. fej. 70. jz. (Székesfehérvár), 202. jz. (Győr), 229. jz. (Bösinger). 123 1691: die aUgemeine Kays[erlichen] Rechte, I. fej. 20. jz.; 1694: wider alle Rechten vnnd Landtsbrauch, V. fej., 636. jz.; 1698; die algemeine Jura, V. fej. 413. jz.; 1700: nach Inhalt vorgeschriebenen Gesaz vnndt auf getmkten Rechten, V. fej. 52. jz. 124 1701: 1. V. fej. 503. jz. — A verekedést a . . . landtgebräuchlichen constitutiones . . . büntetik, IV. fej. 231. jz. 125 L. III. fej. 148. jz. (Rolandus, glossza), 268, 276. jz. (doctores, axiómák), 297. jz. (Codex, Jason, Panormitanus), V. fej. 332. jz. (Digesta glossza, Győr idézi), 334. jz. (Inst.), 359. jz. (Digesta, Paulus de Castro,) 518. jz. (Codex). 126 L. IV. fej. 69, 138, 145, 174, V. fej. 560. jz.