Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

VI. fejezet. Az idegen jog uralma

felküldött ítélet javaslatának elvesztésével gyanúsította meg az udvari kamarát.

39 Természetesen a budai igazgatóság sem volt sokkal jobb fölöttesénél. Amikor a betörésért elfogott Freymueth lakatos már nagyon sürgette ügye elintézését, az adminisztráció ítélet javaslatot kért Buda tanácsától. Ekkor derült ki, hogy ez már közel egy évvel előbb megtette javaslatát a tortúrára, csak — úgy látszik — az irat elfeküdt valahol.

40 Az ítéletükre váró foglyok sorsát már ismerjük; a budai igazgatóság pl. a visszaélések miatt elfogott három provisorának egyszerűen nem adott enni, úgyhogy ezek — beadványuk szerint — hitelük kimerültével már az éhhalál küszöbére jutottak.

41 1702-ben a sok panasz miatt az udvari kamara meg is rótta budai szervét az „übel Administrierte Justiz" miatt;

42 ekkor már meg is tehette, hiszen ő maga a hozzá felküldött bűnügyeket — mint a gyermekölő Kovács Katáét — egy hónap alatt elintézte.

43 Ez azonban már nyilván későn volt ahhoz, hogy a városokkal megkedveltesse a Hofkammer bíráskodását. Az udvari kamara nemcsak a büntetőperek legfőbb — igazában egyetlen — bírósága volt, hanem egyúttal az uralkodó kegyelmezési jogát is kezébe kaparintotta. Aki kibírta a fent bőven megtárgyalt, testi-lelki egészséget pusztító szabadságvesztést vagy bilincsben végzett munkát, szerencsés esetben a Hofkammertől kaphatott kegyelmet. Láttuk, hogy az 1690-es években ez a hatóság engedte el Papolaskovicsnak, Heroldnak és társainak, valamint Gálinak büntetése utolsó hónapjait

44 Jellemző, hogy „császári" elhatározásra csak egy ízben, a Patónak adott teljes kegyelem esetében hivatkozott.

45 Azt természetesen nem tudta megakadályozni, hogy az érdekeltek a magyar kancellária útján kérjenek kegyelmet, de ha ez véletlenül sikerrel járt — mint Smolkayné esetében —, a kieszközölt gráciát „orvul szerzettnek" nyilvánította.

46 A magyar kormányszerveknek a privilégiumok érvényesüléséig nem is sikerült érdemi beleszólást szerezniük a városok ügyeibe. Ezek olyan hatóságnak voltak kiszolgáltatva, amely a magyar viszonyokról csak igen hiányos ismeretekkel rendelkezett. Jellemző hogy a Hofkammer „Buda megye" területéről száműzte a bigamus Vicsay Istók második feleségét.

47 Az adminisztráció eljárása polgári perekben meglehetősen zavaros képet nyújt. Első- és másodfokú bírósági működése a gyakorlatban összefonódott. A per megindulhatott az igazgatóságnál, s ennek delegációja alapján valamelyik városi tanácsnál folytatódhatott; vagy — ritkábban — a nála indult ügyet az adminisztráció folytatta le; vagy a városi magisztrátusnál kezdett pert fellebbezés, ületve panasz folytán az igazgatóság fejezte be. Ez a disztinkció azonban a gyakorlatban korántsem érvényesült 39 Acta adm. cam. 1699. nov. 13, 1. IV. fej. 190. jz. 40 L. IV. fej. 164. jz. — A bestialitas vádlottjának iratait is újra felküldte a város, Acta iud. 1700. júl. 20. 41 KA Ber. u. Sehr. 1699. dec. 5. no. 11. 42 KA Hofb. 1702. márc. 22, no. 19. (3873. fasc. 273—274. fol.). 43 Az alsó-ausztriai Cammer Procurator véleménye alapján, 1. IV. fej. 70. jz. 44 L. IV. fej. 20, 39, 107. jz. 46 L. IV. fej. 192. jz. 46 L. IV. fej. 46. jz. 47 . . . des Ofnerischen Comitats, 1. IV. fej. 102. jz. 20 Bónis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 305