Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között

vargalegények ügye, akik nem akarták hozzávarrni a nyelvet a cipőhöz. A tanács a strázsamester, utóbb a törvényszolga őrizetébe adta őket, sőt egyes mesterek sem kerülték el a sorsot. A kamarai igazgatóság — állítása szerint — a tanács bírói tekintélyének fenntartása érdekében csak annyit változtatott ennek határozatán, hogy a legények szabadonbocsátását rendelte el. Buda azonban hetekig ellenállt, és még az udvari kamaránál is panaszt tett joghatóságának akadályozása miatt.

76 1699 tavaszán újból nehezményezte, hogy az adminisztráció a fél puszta kérésére, a tanács megkérdezése nélkül megváltoztatja vagy kiforgatja a város határozatát, mint Kahanokh Bernát letartóztatása vagy a vargalegények ügyében, s ezzel aláássa a tanács és a polgármester tekintélyét. Kérte, támogassa joghatóságának gyakorlásában, s adja ki a most beszedett pénzbüntetéseket az illetékes bírónak, mert „adjátok meg Istennek, ami az Istené . . ." Ezt az iratot azonban — bizonyára aggályos befejezése miatt — nem küldte el a város.

77 Már csak az is meggondolásra késztethette, hogy éppen a panaszirat fogalmazásakor került megfogható közelségbe régi vágya, a vesztőhely felépítése, éspedig éppen az igazgatóság támogatásával. A bécsi kamara budai szerve nemcsak a katonaság monopóliumát akarta megszüntetni, hanem a büntetőeljárással járó költségeket ós munkát is át akarta hárítani a városokra, természetesen a döntés joga nélkül. Ezért rendelte el már 1698 végén Budának és Pestnek, hogy a császári (Caraffa?) bizottság átadta rablók és útonállók ügyében az eljárást folytassák le, hiszen az uralkodó kegyelméből a ius gladii birtokosai, s ez kötelezi is őket.

78 A pallosjognak ezt az előnytelen oldalát hangoztatta nemsokára maga a budai tanács is. A kamara huszárai ugyanis, amikor gonosztevőket tartóztattak le, elvették tőlük csekély értékeiket, melyekből a város jog szerint eltartásukat fedezhette volna. Buda tehát hevesen tiltakozott a huszárok rablásai és a pallosjoggal járó terhek miatt az adminisztrációnál.

79 A közös ellenséggel, a városparancsnokkal szemben mégis egységes frontot alkottak. 1699 tavaszán az igazgatóság már a hazai törvényekre (!) hivatkozott, amikor a Caraffa-bizottságot arra kérte, hogy ne csak a folyamodó Székesfehérvár, hanem valamennyi sz. kir. város érdekében eszközöljön ki rendelkezést a pallosjog gyakorlásáról a haditanácstól.

80 Buda is megmozdult az akasztófáért; kiszemelte a helyét az Óbuda felé vezető úton, a balkézre eső magaslaton, de eleve óvást emelt az ellen, hogy ez határainak kijelölését befolyásolja.

81 Bár az adminisztrációtól kért kiküldött eljárásának nyoma nem maradt, az 1702-i Urbárium és Zaiger világosan megmondja, 76 A vonatkozó iratok KA Exp. 1698. máj. 13, no. 30; 1698. jún. 23, no. 39; Acta adm. cam. 1698. jún. 12, 23. Az ügyre 1. Gárdonyi i. m. 607—608. 77 Acta adm. cam. 1699. márc. 22. 78 KA Exp. 1698. dec. 22, no. 44. Budán bizonyára a Pató-, Pesten a Kandóügyről van szó, 1. alább a IV. fejezet 1. n) szakaszában. 79 Acta iud. 1699. júl. 30: augusztusi felirata szerint . . . denen landt gerichter das Jus gladii vor sich Selbsten oneros vndt gantz vndt gar kein utile daruon zu nehmen . . . 80 KA Exp. 1699. márc. 19, no. 72. 81 Acta adm. cam. 1699. márc. 26: ein orth gegen alt Ofen linkher Handt auf dem anhöeh.