Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között
ellentétes a meghozandó törvényekkel, a tanács szabad működése pedig konfúziót okozna. A jogkönyv eltemetésének legbiztosabb módját találta meg az igazgatóság, amikor az összeülő országrendezési bizottság (Einrichtungs Commission) elé való terjesztését javasolta. 69 A tanácstagok tudatlansága Werlein óta visszatérő érve volt a kamarai igazgatóságnak a városok önkormányzati törekvéseivel szemben. Intézkedéseivel azonban maga is rontotta a városvezetés színvonalát. Azt a tapasztalatot, amelyet a jogtudó Mosel tervezetével szerzett, az 1698-i bíró választásnál úgy értékesítette, hogy kihagyta a jogismerő embereket a jelöltek közül. 70 A három jelöltet (Pollermann, Linzer, Lehner) az ellenzéki polgárság beadványa úgy jellemezte, hogy nem tudnak írni-olvasni sem, nincs bírósági gyakorlatuk ( in Justiz sacken nichts experimentirt), s az egész tanácsban csak a szindikus és a gyógyszerész — Herold — tanult ember, de őket sem engedik szóhoz jutni. 71 A kiküldött kamarai bizottságok (Caraffa ill. Fürstenbusch vezetésével) nagy nehezen lecsillapították a pesti „ribilliót", de a tehetősebb polgárság önkormányzati törekvéseit elfojtani nem tudták. Amikor a kamarai igazgatóság embere, Kohlbacher harmincadellenőr 1699 derekán több provianttiszt társaságában fegyverrel támadta meg a bírót és a szindikust, a tanács elégtételt kérő iratában ismét kijelentette, hogy joga van az ellene vétőket megbüntetni, „cum et iurisdictionem et ius gladii habere indubitatum sit". 72 A következő évben felségfolyamodványban panaszolta el a határozott jogrendszer hiányát, a kamarai adminisztráció ellentmondó intézkedéseit, a városi hatóság tekintélyének lezüllesztését, és többek között a hajdan is gyakorolt pallosjog, valamint a polgárok fölötti joghatóság visszaállítását kérte az uralkodótól. 73 Ez egyelőre nem következett be, de a kamarai igazgatóság a maga módján próbálta meg a tanácsot — a bécsi intencióknak megfelelően — „literátus" személyekkel kiegészíteni: Kohlbachert és párthíveit nevezte ki szenátoroknak, akik adott esetben illetékességi kifogással vonták ki magukat a városi hatóság alól, és minden alkalommal az önkormányzat ellen léptek fel. A tanács többek között azzal az érveléssel védte választási jogát, hogy gyakran jobban látják el tisztüket a közügyeket mindennapos tapasztalatból ismerő emberek, mint a könyvek búvárai. 74 A joghatóság kérdését is csak az juttatta nyugvópontra, amit Pest városa már 1700-ban világosan kimondott: az új szerzeményi városok visszatérése a rendi Magyarország kötelékébe (ut regno reincorporentur). 75 Természetesen Buda is szűknek találta azokat a korlátokat, amelyeket a kamarai igazgatóság szabott számára. 1698-ban nagy port vert fel a 69 KA Ber. u. Sehr. 1699. márc. 14, no. 149. 70 Kovács, Pest 59, ennek társadalmi-politikai hátterére Tóth, Pest, TBM Xm. 120, 128. 71 KA Hofb. 1699. január, no. 2. (kelte 1698. jan. 23), eredménye febr. 13-án: Int. a. a. nr. 220, az ügyről bővebben Tóth, Pest, TBM XIH. 121. 72 Corr. buch 1699. okt. 20, I. 113. 73 Uo. 1700. ápr. 25: Magistratum Pesthiensem in ius gladii antiquitus usuatum, item iurisdictionem ac potestatem ad regendos cives et incolas competentem restituendam declarare, I. 169. 74 Uo. 1700. dec. 29, I. 263— 265a. 75 Uo. 1700. ápr. 27, 1. 174—175. A kifejezés itt az 1687-i országgyűlés sikertelen kísérletével kapcsolatos.
