Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

Mint a házassági ügyekbe, ebbe is beleszólt a pesti plébános; szorgalmazására a tanács 20 ft büntetésre ítélte Lederwasst az egyház javára, és kötelezte 40 ft hozomány fizetésére a leánynak. A férfi erre az adminisztrációhoz fellebbezett, és újból a leány feslettségére hivatkozott: lám, még a francia szökevényekkel is összeállt ! A fellebbezéssel azonban csak a végrehajtás elhalasztását érte el; szokásos lassúságával eljárva, az adminisztráció végre arra kötelezte, hogy vagy vegye el gyermeke anyját,vagy fizessen neki tartásdíjat. Kiderült az is, hogy a megígért házasság helyett mindössze 8 forinttal fizette ki cselédjét. Végül is kénytelen volt vele kiegyezni a pesti tanács előtt.

598 Lederwass ügye iskolapéldája lehetne a hasonló eseteknek. A csábítók, akik a siker előtt rendszerint megígérték a házasságot, a terhesség beálltával tudni sem akartak róla. Azt állították, hogy eszükben sem volt üyesmit ígérni; ha megígérték, csak bizonyos — nem teljesült — feltétellel tették; tanúkkal bizonyították, hogy a nő másokkal is hált; erősködtek, hogy még a leány édesgette, csalogatta őket, míg a baj meg nem történt. A tanácsokat azonban nem lehetett olyan könnyen félrevezetni. Nemcsak az alperes férfi állításainak, hanem a felperes szülésének, illetve terhességének bizonyítását is megkívánták, az utóbbit a bába vizsgálata alapján. Hogy pedig a férfi ne bújhasson ki az esetleges marasztalás alól, az ügy tisztázásáig lefoglaltatták ládáját, vagy letiltották munkabérét.

599 Ha tehát a közösülés tényét és a nő jóhiszeműségét bizonyítani lehetett, a férfinak nem maradt más hátra, mint fizetni; a házasságkötésre természetesen nem kötelezhette a bíróság, ez csak alternative fordulhatott elő a marasztalásban. Elutasították viszont annak a nőnek a keresetét, akiről bebizonyosult, hogy közismerten rosszhírű (eine oeffentliche hur), és már két gyermeket szült házasságon kívül; ilyenkor az ügy már büntető jelleget öltött, s a férfi csekély pénzbüntetéssel szabadult.

600 Elutasították a nőt akkor is, ha az alperessel történt közösülés és a szülés időpontja közötti hetek száma a férfi atyasága ellen szólt.

601 Továbbá nem is kerülhetett kártérítési perre a sor, ha a más bíróság (az adott esetben az esztergomi) előtt felelősségre vont nő a budai tanács tudakozására önként kijelentette, hogy a szóbeszédbe kevert budai polgár teljesen ártatlan az ő teherbe ejtésében.

602 Végül említést érdemel, hogy az elcsábított leányok rendesen csak akkor fordultak a bírósághoz, ha teherbe estek. Egyetlen esetben olvassuk, hogy egy Roll nevű vincellért cselédlánya a budai tanács elé állított; nem azért, mert házassági ígérettel közösülésre vette rá, hanem mert lelövéssel fenyegette és karddal támadt rá, amikor a viszonyt nem akarta folytatni.

603 Ez az eset azonban inkább az erőszakos nemi közösülés kísérlete. 598 Ptjkv. 1696. nov. 6, 9, I. 410—411; KA Ber. u. Sehr. 1697. jan. 18, no. 34; KA Besch. Pr. 1697. okt. 25, IV. vol. 105v fol.; Ptjkv. 1697. dec. 10, II. 63; Int. a. a. nr. 215. 599 Acta iud. 1693. dec. 18: tanúbizonyítás feslettségróT; Ptjkv. 1697. márc. 5: feltételes ígéret, szülés bizonyítása, II. 17; uo. 1703. márc. 30: bába szemléje, láda lefoglalása, m. 151—152; Btjkv. 1704. jan. 29: Lidlohn letiltása, IV. 728, V. 10, VI. 6. 600 Uo. 1697. márc. 27, II. 152. (ítélet nélkül). 601 Ptjkv. 1708. jan. 13, Hl. 455—456. 602 Corr. mag. 1696. ápr. 25. 603 Btjkv. 1708. máj. 9, VI. 643, VH. 493.