Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között

naság beavatkozik, s a tettesek megmentésével valósággal elősegíti a bűnözést.

65 Míg Buda újra meg újra instanciázott, Pest átfogóbban akarta orvosolni a bajt. Mi sem jellemzőbb erre, mint az a jogkönyv javaslat, amelyet Mosel János Antal, Pest város jogtudó szindikusa készített, s amelyet a hatóság 1697 elején terjesztett jóváhagyás végett a király elé. A javaslat II. könyvének 2. cikke érdekesen ötvözi össze a város önálló juriszdikcióra való törekvését és az idegen jog befogadását. Kijelenti, hogy a szabad királyi városokat az ország törvényei szerint megilleti a joghatóság igazgatási, polgári és büntetőügyekben egyaránt; ezért Pest is, kiváltságainak (remélt) megújítása folytán, területén örökös jogot és a maga jogán ius gladiit gyakorol, minden vele járó jogosítvánnyal együtt, amilyen a bíráskodás és a végrehajtás a polgári és büntetőperekben. Az utóbbiakban — úgymond — a József királynak ajánlott büntetőkódex szerint kell fellebezés kizárásával eljárni, az előbbiekben viszont a város kiváltságai és statútumai, ezek híján az országos jog, végső soron pedig a római jog szerint (iura communia scripta). Ennek értelmében sem személy, sem dolog nem vonhatja ki magát a városi hatóság alól, amennyiben a város területén van. A teljes polgári és büntető joghatóság azonban — a javaslat félretétele folytán — egyelőre jámbor óhaj maradt, még az idegen Praxis Criminalis nyílt befogadása sem segített. Sokkal inkább a tényleges helyzetet fejezte ki a kísérőiratnak az a panaszos megállapítása, hogy még csekély súlyú és eldöntetlen ügyben is minden renden kívül meghallgatja és védelmébe veszi a felsőség (tehát az adminisztráció !) a hatóságra panaszkodó polgárt, ami a város tekintélyének csorbítását, állapotának megingatását eredményezi.

66 Az adminisztráció, melynek az udvari bizottság is kiadta véleményezésre a munkát,

67 élesen állást foglalt Pest törekvéseivel szemben. Azzal érvelt, hogy Pest javaslata „abszolút" joghatóságot kíván a polgári és büntetőügyek lefolytatására és az ítélet végrehajtására, de ez csak konfúzióra vezetne, mert a város engedetlen, a tanács tudatlan, és így „contra naturam legis" alkotna helyi szabályokat. Lándzsát tört a régi instrukció fenntartása mellett, s ez egyszer őszintén. A ius gladiit és a polgári perekre vonatkozó joghatóságot úgy gyakorolja a város, hogy a büntetőperekben az ítélethozatal joga az udvari kamarát, a végrehajtás pedig a városi tanácsot illesse meg, polgári ügyekben viszont maradjon meg a fellebbezési lehetőség a tanács ítéletével szemben.

68 Amikor másfél esztendő múlva a Caraffabizottságnak nyilatkozott a jogkönyvről, ugyanolyan élesen ellenezte. A jogszolgáltatás tekintetében most is az volt a véleménye, hogy a tervezetben foglalt „alzu absolute iurisdiction" káros a köz érdekére, a statutumalkotás 65 KA Exp. 1697. jún. 28, no. 59; Acta adm. cam. aznapról. 66 KA Hofb. 1697. febr. 8, no. 4. (3862. fasc. 128—149. fol.), bővebben Tóth, Pest 129. A jogkönyv szövegét a jelen tanulmány függeléke tartalmazza. 87 KA Hofb. 1697. aug. 29, no. 34. (3863. fasc. 339—356. fol.) 68 KA Exp. 1697. okt. 14, no. 33: Pest . . . absolutam cognitionem et executionem civilis et criminalis causae ... is kíván, az adminisztráció javaslata szerint . . . exercitium iuris gladii et iurisdictionem in civilibus . . . élvezzen úgy, hogy . . . in criminalibus das ius sive decisio sententiae penes Exc[elsam] Aul[icam] Cameram, und bey der Statt executio verbleiben, und in Civilibus die appelation [ !] zuegelassen ...