Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

tűnik az ilyen elintézés Reichmann Zsuzsanna ügyében, aki úgy megütötte Puck lakatos feleségét a karján ülő gyermekkel együtt, hogy ez néhány napra rá meghalt. A budai tanács kibékítette őket, 6 tallér terhével kötelezte a feleket a békesség megtartására, s az alperesnek még egy tallér büntetését is elengedte.

517 Úgy látszik, a városi hatóságok a belső béke érdekében erőltették is a felek kibékülését. Amikor pl. két budai iparos összeszólalkozott, és Kundorff bognár a mérőrúddal, Karr üveges a botjával mért ki egy jót a másiknak, a tanács félévnél tovább húzta ügyük elintézését, mert nem akartak megegyezni. Kundorff fel is panaszolta, hogy a hatóság szüretje letiltásával akarja három napon belül egyezségre szorítani, pedig ez a felek szabadságában áll, és a bíróságon kívül is létrehozhatják. Makacssága miatt valóban letiltották szüretelését.

518 A peregyezség nyilván gyakran létrejött, de tartalma nem merült ki a puszta megkövetésben. A testi sértés miatt elmarasztalt alperesnek — teljes felelőssége esetén — három rendbéli következményt kellett viselnie: 1. A sértett gyógykezelése (felcser, seborvos, fürdős díjazása, beleértve a felhasznált orvosságok árát). 2. Kártérítés a sértettnek az elszenvedett ütésekért, rúgásokért, vágásokért stb. (wegen erlidenen schmerzen)

519 és a sérülés miatt elmulasztott keresetért (vcrsaumbnus), esetleg megkövetéssel együtt. 3. Büntetés a közrend megsértéséért a város „pixise" vagy a szoboralap javára. Természetesen nem minden ügyben alkalmazták valamennyi szankciót, még kevésbé tettek különbséget — mint a polgármester által megvert Krempl — a sérelem, fájdalom és becsületsértés miatti polgári kereset és a cselekményért induló büntetőper között.

520 Az ítéletek nemegyszer összefoglalták a fájdalom és a mulasztás díját a sérüléshez mért (néha 24, 30 tallóros) összegben, vagy ezt a két összeget a gyógykezelés költségével. Még zavaróbbak az olyan adatok, amelyek egységesen büntetésről (

straff) emlékeznek meg, de ezt megosztják a felperes és a bíróság között, tehát elárulják vegyes jellegét. (A megosztás aránya a kuruc időben láthatóan úgy alakult, hogy a bíróságnak az összeg egyharmada jutott.) A kezelési költség vagy fájdalomdíj tekintetében az ítéletek néha csak megegyezésre szólítják fel a feleket, a büntetés összegét pedig a cselekmény súlyához mérik (3 — 100 ft között).

521 Hogy a sértettnek járó kártérítés a testi sértési ítéletnek lényeges eleme volt, világosan kitűnik a kamarai adminisztráció állásfoglalásából 517 Uo. 1695. dec. 2, I. 643, II. 49. 518 Acta iud. 1705. febr. 6; Btjkv. 1705. febr. 6, 16, márc. 27, júl. 24, szept. 19, okt. 2, IV. 827, 843, 882, 893, 895, 899, V. 111, 126, 174, 189, 193, 198, VI. 107, 122, 170, 182, 185—186, 190—191. 519 Uo. 1690. jan. 30, la. 97. 620 L. a bevezetés 8. jz. 621 Csak példaként a rengeteg esetből: Acta iud. 1693. ápr. 20; KA Exp. 1694. máj. 9, no. 40, vö. fent 365. jz.; Ptjkv. 1694. júl. 27,1. 202—204; uo. 1695. ápr. 12, 22, I. 266—267, 270, előzménye fent 392. jz.; uo. 1696. máj. 25, I. 368—371, Int. a. a. nr. 150,154, vm. Hl. fej. 63. jz.; Btjkv. 1696. nov. 7,11. 98; uo. 1697. febr. 6, citier[geld] is, H. 115; uo. 1697. máj. 20, 29, II. 165—166, 169; uo. 1700. febr. 26, márc. 1, 3, jún. 4: a segéd mulasztását külön megítélik, III. 163—164, 170,172, 224, IV. 19—20, 26, 28, 87; Acta iud. 1700. aug. 21; Btjkv. 1701. ápr. 28, III. 381, IV. 286; 1701: fent 503. jz.; Btjkv. 1702. júl. 21: 100 ft büntetés, III. 524, IV. 476; uo. 1702. szept. 6, Dl. 532, IV. 487; uo. 1703. márc. 23, III. 619, IV. 602; uo. 1704. ápr. 21, IV. 748, V. 28, VI. 25; 1704: fent 248. jz.; 1705: fent 518. jz.; Btjkv. 1706. jan. 18, VI. 243, VII. 16.