Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

egy hosszan elhúzódó pesti ügyben. Suchentrunckh György kovács nem volt megelégedve azzal a kapukővel, melyet Schifflinger Tamás kőműves készített neki, ezért a városi jegyző házában bottal véresre verte. Az alperes kívánságára a pesti tanács szemlét rendelt el, s ez igazolta a kapukő hibátlan voltát. így nemcsak a verés tényét bizonyította egy tanú vallomása és a tanács személyes meggyőződése, hanem az is kitűnt, hogy a felperes „ártatlanul" szenvedett. Ezért a bíróság kötelezte őt a Schifflinger munkakiesése idejére járó napszámnak, valamint a fájdalomdíjnak és az orvosság árának megegyezésük szerinti megfizetésére; ezenkívül az önbíráskodásért még 12 ft büntetést is rótt ki rá, melyet 24 órán belül kellett a tanácsnál letennie. Ez alkalmasint meg is történt, de a sértett kielégítését Suchentrunckh több éven át elhúzta, s az engedetlenség miatt kiszabott újabb büntetést sem fizette be. Az ügy most már a kamarai inspekcióhoz került, s az elmarasztalt kovács még panaszt is emelt a kettős büntetés miatt.

522 A főhatóság azonban nem neki adott igazat, hanem Schifflingernek. A város jelentéséből kitűnt — úgymond —, hogy a kovácsot csak engedetlenségért és viszálykodásért büntették meg, de a felperest a verés elszenvedéséért és elmulasztott munkaidejéért nem kárpótolták; ezért hivatalból meghagyja, hogy Suchentrunckhot a kár és a bíróilag megállapított költség viselésére is kötelezzék. Mivel ez még mindig a hibás kapukőről szóló nótát fújta, a tanács megengedte neki, hogy a költség viselése mellett (

auf Vnrechts Costen) újabb szemlét tartasson. Végre a megvert kőműves kérésére a kamarai igazgatóság szabta meg az ütlegek, a fájdalom és a munkakiesés értékét 10 forintban, s a pesti tanácsnak csak az összeg behajtását rendelte el.

523 Kisebb súlyú testi sértésnél, mely esetleg egy-két pofont jelentett, a marasztalás megkövetésre és fájdalomdíj fizetésére zsugorodott össze, különösen akkor, ha cseléd volt a sértett.

524 Ha az alperes sebet ejtett, az ítélet mindenképpen kötelezte a borbély költségének megtérítésére, néha közvetlenül a gyógykezelőnek. Ez a költség súlyosabb sebnél 20 forintra is felmehetett; van rá példa, hogy gabonában és pénzben térítették meg. Ha az ítélet még lövéssel ejtett sebesítésnél is csak a gyógyítás díjáról emlékezett meg, bízvást ide érthetjük azt a — néha kimondott — kikötést is, hogy a sértőnek a felperessel kárára nézve ki kell egyeznie.

525 Ugyanez áll azokra az ítéletekre is, amelyek a büntetést emelik ki, vagy esetleg csak arról emlékeznek meg. A pénzbüntetésnél a tanács megszabhatta a lefizetés határidejét is; ha a verekedés a templom előtt zajlott le, egyházi célra (gyertyára, sekrestye építésére) is rendelt valamennyit.

526 Mint a becsületsértés622 Ptjkv. 1688. szept. 15, 1689. jún. 1, okt. 12,1. 5—7, 24, 31; KA Besch. Pr. 1689. dec. 4,1. vol. 106v fol. 523 KA Exp. 1690. jan. 21; Ptjkv. 1690. febr. 1, I. 36; KA Besch. Pr. 1690. márc. 16, HI. vol. no. 18. 524 Btjkv. 1698. jún. 2, H. 303; uo. 1701. dec. 6, DJ. 460, IV. 383. 685 Ptjkv. 1689. okt. 12, 1690. jan. 4,1. 32, 36; Btjkv. 1702. máj. 26, Dl. 513, IV. 462; Ptjkv. 1702. szept. 1, Dl. 98, ez a 20 ft felcserdíj PáéZtor i. m. 402 szerint (tévesen) koponyalékelésért fizetett honorárium; Acta iud. 1706. szept. 24, Btjkv. 1703. nov. 8, VI. 373—374,VD. 173; uo. 1707. aug. 8, VI. 522, VII. 343, gabona és pénz. 526 Ptjkv. 1689. febr. 19: gyertya, I. 13; Btjkv. 1690. jan. 18, la. 92—94; uo. 1691. márc. 21, 23: asszonyok megveréséért 4 tallér büntetés 24 órán belül, I. 252— 255, Acta iud. 1691. márc. 21; Ptjkv. 1701. máj. 10, sekrestyére, D. 520; hasonló esetben a plébános tesz panaszt, uo. 1701. jún. 28, D. 544.