Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

asszonynak, aki Pesten egy elhagyott gyermeket talált, s azt magához vette.

415 Talán még érzékenyebben érintette a feslett élet vádja a hajadonokat. A fáma nem kímélte a hazánkba költözésük előtti életüket sem, hiszen ezt nehezebb is volt ellenőrizni.

416 Egy szolgáló, akit haragosai állapotosnak híreszteltek, Buda esküdt bábájával vizsgáltatta meg magát. Szüzességéről azután a magisztrátus adott ki bizonyítványt.

417 Már a szabadságharc idején mondogatta egy boltiszolga, hogy Sünigen Katalin a kuruc táborban egy lelkésszel hált; beismerése alapján büntetést kellett fizetnie, a lány pedig erkölcsi bizonyítványt kapott.

418 Láttuk, hogy a kipellengérezést és kicsapást paráznaságon kívül leginkább lopásért alkalmazták városaink a rosszhírű nőkkel szemben, így a rágalmazó, ill. becsületsértő kifejezések között is a „tolvaj" foglalta el a második helyet. Valódiság esetében ez az állítás is hivatásában elintette a férjet. így amikor egy asszony Koberger kapitány feleségét V ogldischlen'n-nek hírelte, aki az ezred ingóságait adogatja el, nem is viselhet kontyot (Schopf) stb.: a budai tanács bocsánatkérésen kívül állításainak az illetékes ezredes előtti visszavonására kötelezte, és még háromnapi áristommal is sújtotta.

419 Ries kádárt is kizárták volna a céhből, ha bebizonyul Kreuzernének a már megtárgyalt letéti per során használt „tolvaj" kifejezése feleségével kapcsolatban; ezért a pesti tanács bizonyítványt adott tisztességükről.

420 A vád alaptalansága esetén a rágalmazó legalábbis megkövetéssel tartozott,

421 ha azonban a lopott holmit a sértettnél megtalálták, s így vélelem (praesumption) szólt ellene, a rágalmazási pert a tanács hivatalból megszüntette.

422 Ezeken kívül nem sok módja volt a nők elleni verbális iniuriának. Két esetben — mint láttuk — boszorkánynak neveztek asszonyokat. A budai esetben a rágalmazó csak másállapota miatt szabadult megkövetéssel és 4 tallér pénzbüntetéssel; a pesti ügyben erre nem került sor, mert a sértett is használta a k . . . . szót, s azt kiabálta, hogy ellenfele meglakta a törvényszolga zárkáját 423 A becstelenítő büntetésre való utalás jóízű példáját adta Kogel pozsonyi tímár, aki bizonyos követelés miatt összetűzött Hoffmann budai vöröstímárral és feleségével. Levelében felszólította haragosát, hogy cifra feleségének előbb négy hétig tisztíttassa meg a száját egy kutyapecérrel, ós jól poroltassa le a kicsapáshoz használt seprűvel, azután nevezzen egy tisztes polgárt kutyapecérnek. Több, mint egy esztendőbe telt, míg — ismételt levélváltás után — Kogel végre hajlandó volt tisztességesnek elismerni 416 Corr. mag. 1694. júl. 28. 416 TJo. 1695. máj. 28, Btjkv. I. 581—582: állítólag Bécsben teherbe esett. 417 Corr. mag. 1698. dec. 10, Btjkv. II. 403. 418 Corr. mag. 1706. júl. 23, Btjkv. VI. 328, VTI. 125—126; az alperes további beadványai uo. aug. 4, 9, VI. 337, 339, VII. 136, 140. 419 Uo. 1695. dec. 2, I. 644, II. 50. 420 Ptjkv. 1700. nov. 23, II. 427; Corr. buch 1701. jún. 10, II. 324. Az ügyet 1. fent a 305. jegyzetnél. 421 Btjkv. 1699. jún. 26, II. 514, Hl. 68. 422 Uo. 1703. jan. 13, III. 573—574, IV. 542. 423 Uo. 1703. aug. 21, III. 661, IV. 665; Ptjkv. 1703. aug. 14, III. 199. Büntetőjogi vonatkozását 1. a IV. fej. 15. jegyzetnél.