Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
pincérével és egyben házitanítójával. A tanács finoman válaszolt neki, hogy legjobb a botránkozásra okot adó pincért elbocsátani. 405 Nemegyszer azt vetették egyik-másik asszony szemére, hogy törvénytelen magzatot viselt (ein Hurenkindt getragen), csakhogy ezt bizonyítani is kellett. 406 Az asszonynak természetesen nemcsak családi életét, hanem társadalmi helyzetét is aláásta az ilyen állítás, ezért alaptalansága esetén a megkövetésen kívül súlyos pénzbüntetéssel is megfenyegették a rágalmazót. 407 Egy közkatona, aki nem sokkal a városok felszabadítása után néhány hétig lakott a pesti Fehér Hajó fogadóban, egyszerre két törvénytelen gyermekkel gyanúsította meg a fogadósnét. Veszekedésük során ráfogta, hogy megétette valamivel, és hozzá akart menni feleségül, miután a római szentszék elválasztotta urától. 408 A rágalmazás más változatát produkálta az az asszony, aki haragosát azzal gyanúsította, hogy az ő férjétől fogant meg. A pesti tanács bölcsessége békét hozott létre köztük, s a férjet kötelezte, hogy „feleségének jobban fogja be a száját". 409 A polgárok néha a papokat is a paráznaság vádjába keverték; a Pfaffen Hur becsületsértő kifejezéshez hol egy ferences, hol egy szervita neve járult. 410 Amikor Modauer „ezermester" a maga feleségét szidalmazta papi k . . .nak, a pesti plébános lépett fel panaszosként a tanácsnál. Ennek a házastársi viszálynak tragikus folytatása lett; nem telt el egy esztendő, és Modauer megölte feleségét. 411 Nemcsak az vetett árnyékot egy asszony jó hírnevére, ha mástól fogant meg, hanem az is, ha hites férjével a kelleténél hamarabb kezdte meg a házaséletet. Ez a diffamation — mint láttuk — a férj egzisztenciáját is érintette, s ezért a budai tanács a Neutra-ügyben vasra verette a rágalmazót. 412 Még bővebben ismerjük meg a városok álláspontját abból a viszályból, mely Herusch pesti és Hoffman budai tímár közt zajlott le. A pesti mester feljelentette Hoffmannt a budai céhnél, hogy felesége idő előtt szült, mire a céh az ügy tisztázásáig bezáratta műhelyét ! Szerencsére a budai mester be tudta mutatni 1695. január 17-én kelt házasságlevelét és gyermekének szeptember 30-i keresztlevelét. Maylin szindikus ezek után a tanács nevében kérte a rágalmazó megbüntetését és kártérítésre kötelezését. Igaz — úgymond — , hogy néhány nap hiányzik a kilenc hónapból, de ezt nem kell figyelembe venni, „da die al[l]gemeine Jura ob favorem matrimonii noch mehrere Zeit indulgiren . . ," 413 Már maga az a burkolt kijelentés is sértette a polgári tisztességet, hogy valakinek a házába törvénytelen gyermek került 414 Ezért kellett erkölcsi bizonyítványt kérnie Buda tanácsától annak az 405 Acta iud. 1700. jan. 19. 406 Ptjkv. 1695. ápr. 26, máj. 4, 7, I. 273, 276—277. 407 Acta iud. 1693. júl. 13; Btjkv. 1707. aug. 19, 23, VI. 527, 529, VII. 347, 350. 408 Ptjkv. 1688. júl. 27, I. 3—5. 409 Uo. 1693. febr. 25, 27, márc.3, I. 92—94; vö. IV. fej. 241. jz. 410 KA Mem. u. Anbr. 6 M (1691. febr. 21. után); Ptjkv. 1707. szept. 27, III. 441. 4 "Uo. 1702. jan. 10, III. 5. A hitvesölésre 1. IV. fej. 50—54. jz. 412 L. fent 353. jz. 413 Corr. mag. 1698. jún. 8; Int. a. a. nr. 229. 414 Btjkv. 1695. febr. 18, I. 551.
