Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

szókincséből kölcsönözték; sajátos módon éppen egy Zwickel nevü német szidalmazta egy aratótársát „ördögadtá"-nak, mire ez mérgében agyonverte.

393 Egy rác hajdú meg Orbay Tamás vízivárosi szablyakészítőt gyalázta ilyen módon: „Disznó teremtette, ördög teremtette, kutya lelkű !"

394 A legrégibb ismert pesti becsületsértési perben ennél szerényebben csak vén kutyának nevezte egyik rác a másikat; ennek is verekedés lett a vége.

395 A Rákóczi-szabadságharc idejében az eddigi gyalázkodásokhoz újabbak járultak; a császárhű városokban még tekintélyes polgáiok is kuruc huncfutnak, kuruc tolvajnak vagy rebellisnek titulálták egymást. Ha a viszály nem fajult verekedéssé, a tanács ezekért is megkövetést rendelt.

396 Nők ellen természetesen a nemi élet szabályainak megsértését hozták fel a leggyakrabban. Asszonyokra éppen olyan sűrűn hangzott el a Hur, mint férfiakra a Schelm. Humoros, hogy a legkorábbi ismert pesti ügyben Hoff i ichterné magyarul becsmérelte Szemerédinét k .. . .nak, de utóbb kimagyarázta, hogy mindössze „lustá"-t mondott.

397 A gyalázkodáshoz jelző is járulhatott: vén k .. . ., török k .. . .,

398 vagy megtoldották egy-egy újabb elemmel: disznó,

399 tolvaj, parázna stb. Az utolsónak említett kifejezéseket Fasching budai szappanfőző Kurz kamarai adminisztrátor feleségére alkalmazta, ezért a város büntetőeljárást indított ellene: hosszas fogság után, a főhatóság döntése alapján, négy napi közmunkára ítélte.

400 A becsületséitő szavakhoz rágalmazás is kapcsolódott, ha a sértegető részletezte állítását; elkiabálta pl., hogy haragosa a szőlőben paráználkodik, és a francia betegségben szenved;

401 hogy gazdasszonyának egy káplárral van viszonya;

402 hogy a csizmadiamester felesége éjszaka két óra hosszat látott vendégül egy puskaművest. Ezt az állítást a pesti tanács hosszasan vizsgálgatta, majd ártatlannak jelentette ki az asszonyt, mert a puskaműves készen állt megesküdni bűntelenségére. A rágalmazó szabólegények ismételt áristom után pénzbüntetést fizettek.

403 Ha azonban a házasságtörés vádját kölcsönösen és alaptalanul hangoztatták a veszekedő asszonyok, a pert megszüntette, és mindkettőjük becsületét helyreállította.

404 Máskor a magisztrátus úgy látta, hogy a szóbeszédnek van némi alapja, így Raithmayr volt budai szakács feleségének esetében. A férj egy ezredes szolgálatában, Brassóban háboigott azon, hogy sógora hírbe hozza Budán maradt feleségét 393 Uo. 1703. aug. 7: ördekkata, DJ. 195—198, vő. IV. fej. 22. jz. 394 Btjkv. 1703. nov. 13, III. 675—676, a kifejezések csak IV. 692—693. 395 Ptjkv. 1688. május, I. 2—3. 398 Uo. 1704. okt. 10: Curuzen dieb, DJ. 260; uo. 1704. nov. 22: Curuzischen; Hundts etc., DJ. 268, vö. IV. fej. 246. jz.; Ptjkv. 1705. jún. 30: rácokra . . . rebeller, die kein Richter dahier haben erkennt, Dl. 332. 397 Uo. 1688. jún. 28, júl. 21, I. 1, 2. 398 Uo. 1694. júl. 27, I. 202—204; uo. 1702. nov. 10, DJ. 111. 399 Uo. 1701. nov. 23, II. 594, 596—597; Corr. buch 1701. dec. 3, H. 378—380; KA Ber. u. Sehr. 1702. dee. 3, no. 29. 400 Acta iud. 1701. aug. 27; Acta adm. cam. 1701. szept. 1; KA Exp. 1701. szept. 1, no. 7; Btjkv. 1701. szept. 6, ID. 432, IV. 351. 401 Acta iud. 1697. ápr. 22: vndt hatte anbey die S. V. Franzosen gehabt

. . . 402 Ptjkv. 1698. jan. 28, II. 73. 403 Uo. 1701. aug. 16, 19, 26, szept. 13, 16, D. 555—556, 559, 567, 571. 404 Acta iud. 1705. jún. 26. (itt a júl. 3-i ítélet).