Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

ki.

378 Mivel nem volt konkrét tartalma, a győri pékek említett nyilatkozata szerint nem tekintették annyira súlyosnak, mint pl. a „tolvaj"-t, és maga a céh is elintézhette az ügyet: „ . . .ein S[alva] V[enia] schelm kann zwar vom Handtweickh redlich gemacht werden, aber ein dieb nicht . . ."

379 A Schelm helyett (vagy mellett) gyakran szaladt ki a budaiak és pestiek száján ama már „huncfut"-tá finomult, de akkor még eredeti obszcén értelmében használt Hundsfott, valamint a sértett becsületét egészében kétségbe vonó, becsmérlő Spitzbub vagy Schurke.

sso Hasonlóan általános, nem konkrét cselekményre utaló, inkább nevetségessé tevő kifejezések még: Flegl (pimasz),

381 BaruckhenManerl,

3S2

Kazenschwanzkerl,

38Z Callmeiser (bogaras),

384 Rauff-Jodel (krakéler),

385 Kerl, Cale)

'actor, C'ujon,

386 Pfifferling (fitying),

387 Zimmerknecht, Modi Hanns, aki kinyalhatja . . . stb.

388 Az utóbbihoz hasonlóan obszcén értelmű volt Bischoff kovács kijelentése, melyben magyaián megmondta, mit tesz a Merckl kovács becsületét tanúsító levélre (Ehren Brieff). Mivel kimagyarázta szavait, a budai tanács megszüntette a pert.

389 Ehhez hasonló séitésnek tekintették azt is, ha valaki a másik orra alatt fügét mutogatott.

390 A becsületsértő szavak közt végül olyanok is fordultak elő, amelyek a sértettet a pest-budai társadalom megvetett és egyben rettegett ellenségei közé sorozták be. SzőllŐsi Pál töröknek nevezte a szerinte hibás munkát készítő csizmadiát, egy vérmes molnárné pedig tatáinak gyalázta Döppel malomtulajdonos fivérét.

391 A vallásilag nem éppen homogén városokban alig fordult elő egymás hitének szidalmazása. Schiffter Mátyás pesti polgár egy Szabó Gábor nevű (nyilván református) magyarnak a vallását kutyahitnek, török hitnek nevezte, sőt az ördöggel is kapcsolatba hozta; ez meg állítólag a katolikus vallást illette ilyen szavakkal. Az összeszólalkozás verekedésre vezetett, így nem ismerjük meg a pesti tanács álláspontját az említett sértésekre vonatkozóan.

392 Az ördögöt inkább a magyar káromkodás 878 Ptjkv. 1691. júl. 31,1. 52; Acta iud. 1693. ápr. 20; Corr. mag. 1693. jún. 22, tiszt ellen; Acta iud. 1693. dec. 4, huncfut is; Btjkv. 1694. szept. 26, I. 519—520, II. 25; uo. 1694. dec. 10: saját házában, I. 525—526, II. 37; uo. 1695. márc. 28, I. 574; fent 349. jz.; Ptjkv. 1696. febr. 7, I. 338; Btjkv. 1696. ápr. 13, II. 72; Acta iud. 1699. júl. 24. (szept. 16-i irat); fent 334. jz.; Ptjkv. 1700. ápr. 20, II. 342; uo. 1701. nov. 23: huncfut is, II. 594; uo. 1704. okt. 10, III. 260; Acta iud. 1705. febr. 6: huncfut is; fent 347. jz. 378 L. fent 332. jz. 380 Acta iud. 1691. márc. 21, Btjkv. I. 252—255; Ptjkv. 1696. febr. 10: Spitzbub is, I. 340; uo. 1700. febr. 28: Schurckhen, II. 316—317; uo. 1701. dec. 9, H.. 599; uo. 1705. szept. 10, III. 349—350; 1. még 378. jz. 381 Acta adm. cam. 1693. szept. 23, KA Besch. Pr. HI. vol. no. 102. 382 L. fent 364. jz. 383 Ptjkv. 1700. aug. 21, II. 390—392. 384 Uo. 1704. júl. 1, III. 246—247. 385 L. fent 347. jz. 386 Ptjkv. 1705. szept, 10, III. 349—350. 387 Uo. 1706. ápr. 13, a tanácsra ! III. 377. Az ügyre 1. IV. fej. 239. jz. 388 Ptjkv. 1708. febr. 27: a hídmesterre, DJ. 464—466. Vö. IV. fej. 245, 272. jz, 389 Btjkv. 1699. máj. 22, II. 491, Dl. 50—51. 390 Ptjkv. 1707. szept. 9, Dl. 438. 391 Uo. 1694. szept. 3,1. 220; 1700. ápr. 20, II. 342. 392 Uo. 1695. ápr. 8: ein Hundtglauben geheissen, vnndt türckhen glauben, vnndt teüffels leüth, I. 264—265.