Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

nevezni, vagy erre a funkcióra alkalmasnak mondani becsületsértéssel volt egyenlő, s ezért megkövetést rendelt a tanács.

371 Azt is említettük, hogy Satzinger budai molnárnak — tisztessége érdekében — tíz év elteltével is bizonyítania kellett, hogy nem vett részt annak idején egy szentendrei molnár megbilincselésében.

372 Hasonló sérelmet ejtett egy lakatoslegény Lindemaier mesteren, akiről azt állította, hogy ,,a mester a megyeházban ki- és bezárja a foglyokat, s a hóhér kezére juttatja őket". Ahol legény állt szemben mesterrel, vagy cseléd gazdával, a városok mindig a keményebb elbírálást juttatták érvényre. Pest tanácsa is egynapi áristommal sújtotta a lakatoslegényt.

373 Minthogy a dögök elhordása a hóhér joga és kötelessége volt, becstelenné (vndichtig) és polgári mesterség folytatására alkalmatlanná vált az, aki lovat vagy kutyát leütött, leölt, vagy a döghöz hozzányúlt. Ezért folyt Pesten hosszadalmas eljárás azok ellen, akik Karpffenstein helyettes bírót a Pfertschinter névvel illették. Annyi bebizonyult, hogy a bíró török rabja elvonszolt és felszabdalt egy döglött lovat, de a tanács készséggel elhitte, hogy a város első polgára nem adott rá parancsot. A sértegetőknek hosszas áristom után harmadmagukkal kellett megkövetniök Karpffensteint.

374 Ugyancsak becsületsértésnek tartották, ha valaki mást kutyapecérnek (Hundtschlager) nevezett. Ma már humorosnak tűnik az a gondos bizonyítás, amelyet a bevádoltak lefolytattak annak igazolására: a kutyára véletlenül esett rá egy dorong, még életében nyúltak hozzá, vagy nem szándékosan ütötték agyon, illetve lőtték le.

375 Pedig a maga idejében igen komoly dologról volt szó, s ezért büntette a hatóság a rágalmazót a megkövetésen kívül pénzbüntetéssel, áristommal, sőt közmunkával is. Lenti Gergelynek pl., akit Konrád hóhér jogai védelmében vádolt be egy kutya agyonütése és kihurcolása miatt, négy héten belül minden jószágát el kellett adnia, s elköltöznie Pest városából.

376 A polgári tisztességhez tartozott a törvényes születés is. Érdekes, hogy ennek hiányát csak egyetlen esetben vetették valakinek a szemére; mivel azonban az érintett tímársegéd bemutatta törvényesítő oklevelét (legitimationsbrieff), a budai tanács megkövetésre kötelezte ellenfelét, neki pedig tanúsítványt adott.

377 A konkrét rágalmaknál gyakrabban hangzott el a becsületsértő Schelm szó mindkét városban; ez eredeti „gazember" értelmét elvesztve ma már „selma"-vá szelídült nyelvünkben. Harmadfélszáz éve még súlyos sértés volt, melyért a tanácsok megkövetést és esetleg büntetést is mértek 371 L. II. fej. 137. jz. 372 L. II. fej. 138. jz. 373 Ptjkv. 1703. jan. 9, UI. 131. 374 Uo. 1689. máj. 2, jún. 1, júl. 13, 27, aug. 9, 19,1. 20, 22—29; KA Besch. Pr. 1689. aug. 1, 27,

1, vol. 79—79v, 84v fol. 375 Ptjkv. 1689. febr. 12,1. 12; Acta iud. 1690. dec. 1, Btjkv. I. 233—234; Acta iud. 1692. nov. 12: vndichtig, az eset Bécsben történt, Btjkv. I. 432—434; Ptjkv. 1694. dec. 23, I. 232; uo. 1695. máj. 31, jún. 10, I. 283—284, 287, vö. IV. fej. 318. jz.; Acta iud. 1696. ápr. 13, Btjkv. II. 73. 376 L. n. fej. 87. jz. 377 Btjkv. 1698. jún. 16, II. 308.