Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

Hasonló ügyviteli viszonyra gondolhatunk a hűtlen kezelés miatt Budán „kemény fogságra" vetett Oberaigner András molnárlegénnyel kapcsolatban. Gazdája, Krempl Tóbiás pék alkalmasint bérelte Zichy tábornok malmát, és mint Mühlherr alkalmazta a legényt. Lefogatása miatt összetűzött a molnárcéhvei, sőt a tanács szidalmazása miatt átmenetileg felfüggesztették tanácsosságától is, de ez már nem tartozik ide. Oberaigner panaszából tudjuk, hogy működéséért bért kellett volna kapnia.

294 Önálló ügykezeléssel lehetett csak 230 ft hiányt előidéznie annak az üvegeslegénynek, akit gazdája, Karr Konrád, a vízivárosi strázsamesterhez csukatott le, de innen megszökött.

295 De még inkább erre vall Raab Vid székálló legénynek (Pankknecht) 714 forintra rúgó hiánya, melyért a tulajdonos, Weyner Péter mészáros Budán áristomba tétette. Az ügy lefolyása jellemző a hiányosan ismert többi perre is. Raab ládáját az óbudai bíróság vette zár alá, majd a budai tanács kezére jutott. Bunda, ezüstvégű bot és más értékek voltak benne, összesen 533 forintot meghaladó értékben. Bírói becslés után az egész láda tartalmát átadták Weynernek, kivéve két pár harisnyát, amelyet a legény készpénzben kiváltott. Egyébként ő hónapokig őrizetben maradt, míg végre a gazda hozzájárult, hogy esküvel fogadott kielégítési és helybenmaradási ígérete mellett szabadon bocsássák.

296 Ezekben az ügyekben ismét megfigyelhetjük, hogy a városi joggyakorlat a munkavállalókkal szemben teljes szigorát éreztette. Mind az ügyvivő jogi és gazdasági helyzetére, mind a dolgozókkal szemben alkalmazott kényszereszközökre legjellemzőbb Engelmann Gergely szatócssegéd ügye, mely egyébként hosszas illetékességi vitát idézett fel a két város között.

297 Heinné (utóbb Saxlné, végül Riemerné) pesti háztulajdonos szatócsüzletében alkalmazta Engelmannt, szemmel láthatóan üzletvezetői minőségben. Ez abból is következik, hogy a segéd a maga számlájára is folytathatott kereskedést (Nebenhandlung). A tulajdonosnőnek azonban gyanússá vált, hogy Engelmann a maga áruit adja el az övéi rovására. Bár az elszámolás a segéd szerint őt igazolta, a hatóságok a gazdának fogták pártját. Az asszony kérésére Pest tanácsa felnyittatta az üzletet, és lefoglalta Engelmann ládáját a benne levő iratokkal és éi tekékkel együtt, Buda hatósága pedig letartóztatta a segédet. A ládában 128 forint készpénzt találtak. Az ügy elbírálását nehezítette, hogy Pest nem akarta kiadni a ládát Budának, s ezért ült Engelmann 11 hétig a strázsamesternél, állítólag láncokban, csak büdös tőkehallal táplálva. Végre a budai tanács döntött, és a segéd tartozásába bérét és a már az asszonynak kiadott ruhákat beszámítva, 44 forintban marasztalta. A pesti hatóság megküldte ezt Budára, s a többit kiadta Engelmannak.

298 Ő kiszabadulása után beállt 294 Acta iud. 1699. júl. 24 (több irat), Btjkv. 1699. szept. 25, JJ. 561, DJ. 105; KA Besch. Pr. 1699. okt. 2, VT. vol. 8—9. fol. A büntetőjogi vonatkozást 1. a IV. fej. 229. jegyzetnél. 295 L. a IV. fej. 325. jegyzetnél. 296 Btjkv. 1703. jan. 29, márc. 5, máj. 2, 25, DJ. 592—594, 597—600, 609, 632, 640,1V. 565, 567—568, 571—575, 588, 618, 631. 297 L. a ID. fej. 62, IV. fej. 205, 359. jegyzetnél. 298 Acta iud. 1696. ápr. 15. (több irat); Int. a. a. nr. 133—135, 140; Corr. mag. 1696. ápr. 27; Btjkv. 1696. máj. 23, D. 81, 84; Ptjkv. 1696. máj. 25,1. 370. 16 Bónis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 241