Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
katonai Muster sehr eibemek, és a budai ítélet ellen az adminisztrációhoz fellebbezett. Több mint félév múlva, két kamarai tanácsos vizsgálata és hosszas huzavona után az adminisztráció meghozta ítéletét. Bár formailag helybenhagyta a tanácsi döntést, azt Engelmann javára egészítette ki. Riemernét kötelezte arra, hogy a per lezárása érdekében ígért (?) 30 forintot fizesse meg neki, és még bizonyítványt is adjon tisztességes szolgálatáról. Hogy mindezt még kerek kilenc hónap múlva sem kapta meg, az már az. adminisztráció nehézkességére vall; becsületét mindenesetre helyreállította a felsőfokú ítélet. 299 1) Letét A városok gyakorlatában elég gyakran előfordult ingó dolgoknak megőrzés végett való átadása (depositum), mégpedig az iratok hallgatásából kivehetően az eredeti római jogi szabály szerint, ingyenesen. A letéti perek rendesen a letéteményes felelőssége alapján indultak; az alperes vagy nem adta vissza, vagy (gyakrabban) hiányosan adta vissza a letett dolgot. Emellett vannak esetek a hajósoknak a letéthez hasonló felelősségére is. A letét visszakövetelése nemegyszer pénzösszegre vonatkozott. Az ilyen jogügylet igen közel került a kölcsönhöz, mert nem ugyanazokat a pénzdarabokat kellett visszaadni (depositum irreguläre). A budai Kayser Jakab azzal hárította el a letett pénzösszeg visszaadását, hogy azt a letevő utasítására egy katonai mészárosnak adta kölcsön, majd az áristomból fizetési ígéret mellett szabadulva, hiába próbálta a teljesítést a mészáros visszaérkeztéig elodázni. 300 Gyonovics Demeter egy rác asszonynál conditionate tett le 30 forintot, későbbi keresete szerint talán a neki szállítandó 340 kősó foglalójául, de a meglevő iratokból ítélve egyiket sem tudta megkapni, mert Buda és Pest egymáshoz tologatták az iratokat. 301 Egy másik letevő testvérétől követelte vissza a letétként átadott pénzösszeget, de elismerte, hogy maga is vett már ki belőle; a budai tanács bizonyításra utasította. 302 Kétségtelen, hogy a bíróság teljesítésre kötelezte a letéteményest, ha a letevő bebizonyította, hogy valódi letétről (real depositum) volt szó; ellenkező esetben, mint egy Wurmb ellen pereskedő borbély ügyében, elutasította a felperest. 303 Bonyolultabb volt az ügy, ha a letét visszakerült ugyan a letevőhöz, de hiányosan. így Karner István budai molnár panaszt emelt Knörler Mihály volt trombitás ellen, akire Péterváradról jövet rábízta lepecsételt erszényét. Amikor a trombitás poggyászát két tanú előtt felnyitották, az erszényen nagy vágást láttak, viszont 28 dukát hiányzott belőle. A becsüle299 Acta adm. cam. 1696. jún. 25; KA Exp. 1697. febr. no. 61 (több irat, közte Engelmann 1696. jún. 22-i kérvénye), 1696. aug. no. 8; KA Besch. Pr. 1696. jún. 22, szept. 10, 17, 1697. jan. 31, márc. 18, nov. 4, IV. vol. 18—18v, 22v, 28v, 30v, 54v, 65, 104v—105. fol. 300 Acta iud. 1693. ápr. 17. (itt a nov. 13-i ítélet is). 301 KA Besch. Pr. 1698. szept. 26, okt. 3, 10, V. vol. 94—94v, 98v, 102. fol. 302 Btjkv. 1706. máj. 19, VI. 302, VH. 94. 3 ° 3 Uo. 1700. okt. 23, III. 298, IV. 165. A letét kellékeire 1. Sutiinger i. m. 128'
