Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

kézadással (stipulata manu) vállalhatott határidőt az ellátási költség megfizetésére, ha éppen nem volt pénze 282 Ferretti építőmester legényei, akik a bérfizetés elmaradása miatt súlyosan eladósodtak a nekik kosztot és kvártélyt adó Huber budai fogadósnál, felajánlották neki a gazdájukkal szemben fennálló követelésüket. Persze Hubernak volt esze, hogy ezt a bizonytalan követelést ne fogadja el, inkább áristomba csukatta adósait.

283 Egy rác fiút, aki két évig volt a pesti Jaskó gondozásában, katolikus hitre tért anyja a ferencesek segítségével kért vissza; Jaskó a fiú utolsó téli ellátása fejében 6 forintot számított neki, s a tanács egyezségre utasította őket. Kis gyermek ellátásáért követelt Pap János pénzt, fát és gyertyát Urbán Jánostól. Papné ugyanis havi 3 ft fejében szoptatta egy szekerészszolga gyermekét, s az előre kifizetett pénz elfogytán vissza akarta adni a csecsemőt a városba érkező atyának. A pert Pest tanácsa nem tudta eldönteni Urbánnak, nyilván a szekerész itteni megbízottjának hazaérkezéséig, így az ítélet számunkra ismeretlen maradt.

284 Az ellátás minősége elleni panasz az életre szóló eltartási szerződésekkel kapcsolatban merült fel. Egy Krobschickné nevű pesti asszony átadta házát Tóth Mihálynak 800 forintért és élte fogytáig való ellátásért. A pénzt nem kapta meg, a férfi rosszul bánt vele, az asszony pedig sértegette. Ezért kérte az összeg megítélését, az ellátást illetően pedig másként kívánt intézkedni.

285 Nyilván ugyancsak anyagi előnyökért vette házába Rost budai bognár özvegy édesanyját. De az öregasszony keservesen panaszolta a tanácsnál, majd évek múltán újra az adminisztrációnál, hogy fia kikergeti, rosszul bánik vele, elveszi még kevés ruháját, ágyneműjét is. Kérte, szorítsák a bognárt ígérete teljesítésére. A tanács sajátos módon megszolgált bérének (Lidlohn) fizetésére kötelezte fiát, tehát az ellátást a szokásos bér összegével helyettesítette; később az adminisztráció felhívására valószínűleg ugyanígy döntött.

286 Bár ezekben az ügyekben a panasznál, illetve a vizsgálat elrendelésénél több emlék alig maradt fenn, tanulságuk világos. Az ellátási szerződés nem megfelelő teljesítése az ellátottat felbontására, illetve az ellenérték követelésére jogosította fel. k) Ügyvitel A klasszikus római jogban a konszenzuális szerződések egyike volt a megbízás (mandátum), melynek alapján a megbízott a megbízó nevében jogügyletet köthetett, ipari tevékenységet folytathatott. A szerződés ingyenessége a középkorra átöröklődött császári jogban már megszűnt, a megbízott perelhette honoráriumát.

287 A burzsoá jogban a más ügyeinek ellátására irányuló viszonyt ügyvitelnek nevezték. Ezt városainkban is megtalálhatjuk, természetesen visszterhes szerződésként, azaz ellen282 Corr. mag. 1690. jan. 4, Btjkv. I. 180—181, la. 82. 283 Acta adm. cam. 1700. okt. 25, az ügyet 1. fent 224. jz. 284 Ptjkv. 1693. márc. 27, I. 98; uo. 1695. nov. 4,1. 317. 285 Uo. 1701. ápr. 5, II. 503—504. 286 Btjkv. 1698. dec. 19, II. 416; KA Besch. Pr. VH. vol. 1702. szept. 11. 287 Személyi i. m. n. 107—108.