Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

tották Selig hibáját, s amikor jelentésüket kiadták Poschlának, ez beperelte kezelőjét, tartásdíjat követelt tőle. Időközben ugyanis karja és lába (melyet Selig ugyancsak kezelt) görbe és béna maradt, ezért nem is folytathatta mesterségét, hanem a katonai szertárnál helyezkedett el kapusként (

Zeugs Portner). Miért, miért nem, a budai tanács újabb szakértői szemlét (Super Beschau) rendelt el. A kiküldött Stocker doktor és Rollier pesti kirurgus kijelentették, hogy a beteg bénasága nem a kezelés, hanem a veszélyes seb következménye. A tanács ezért nemcsak járadékot nem ítélt meg Poschlának, hanem kötelezte őt Selig 50 talléros követelésének kielégítésére és a műhibával megvádolt borbély megkövetésére is.

263 A kárvaHott szabó tiltakozott, és az adminisztrációhoz fellebbezett. Hivatkozott nyomorult állapotára, Selig mulasztására, s a második szakvélemény pártosságára. A budai tanács ugyancsak kurtán-furcsán tett jelentést az adminisztráció kérdésére: miért vetette el az első szakvéleményt? Ha Poschla elégedetlen a másodikkal — úgymond —, forduljon valamelyik orvoskarhoz. De az adminisztráció letiltotta Selignek egy 60 forintos követelését.

264 Míg a per húzódott, a borbély meghalt, s az igazgatóság Gering kirurgus és négy társa újabb véleménye alapján végre meghozta ítéletét. Eszerint a néhai Selig hibázott, mert nem hivatott az utasítás szerint orvost a beteghez, majd maga is betegségbe esvén, a kúrát akkori segédjére, Piren (Büren) János Bernátra bízta, aki nem adta idejében a betegnek a Gliedwassert, s az ujjait is csak felületesen kötözte be. Mivel a segéd ,,vel ex incuria vei ignorantia" járt el így, maga és mestere is hibás (culpos) abban, hogy Poschla nem tudja mesterségét folytatni bénasága miatt. Ezért a szabó nem köteles megfizetni a gyógykezelési díjat, sőtSelig zárolt 60 forint követelésének felét is megkapja némi kártérítésül.

265 A gondosság és szakértelem hiánya tehát a felcsert, borbélyt kártérítésre kötelezte a beteggel szemben. Felelőssége alkalmanként büntetőjogi jellegűvé is válhatott. Wirnss Vilmos pesti felcsert pl. Frühwirth polgártársa a városba visszatérve beperelte azért, hogy a francia betegségben ápolt fivérét távollétében titokban temettette el. A tárgyaláson a beteg megverését, megfenyegetését is felhozta. A felcser védekezésében előadta: a beteg úgy halt meg, hogy a szifilisz a fejére is átterjedt; bátyja utasítás és pénz hátrahagyása nélkül távozott el, ezért ő három forintért koporsót csináltatott az elhunytnak, és hajnalban vitette ki a temetőbe. Mivel két tanú vallomása szerint a beteg rossz szaga miatt már senki se maradt meg mellette, de a felcser jól ápolta, nem bántalmazta, a tanács nyilván elutasította a felperest.

266 Más beszámítás alá esett egy Molitor nevű „orvos", alkalmasint közönséges sarlatán, aki tizennyolc pesti betegtől vett fel honoráriumot, de nem gyógyította meg őket. Jobbnak látta elutazni, de megígérte, hogy hat héten belül visszatér, ós folytatja a kúrákat. Az együttesen fellépő panaszo283 Uo. 1703. ápr. 27, júl. 27. III. 629, 632, 657—658, IV. 613, 617, 659. Egyes adatokra 1. a köv. jz. 264 KA Besch. Pr. VEI. vol. litt. P, 1703. szept. 12; Acta adm. cam. 1703. nov. 12, több előirattal. Az adminisztráció itt azzal vádolta meg a tanácsot, hogy . . . causa incognita . . . hozott ítéletet. 265 KA Exp. 1704. júl. no. 4. 266 Ptjkv. 1696. febr. 10, 14,1. 341—342.