Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

sok kérésére a tanács mindenesetre 40 dukát biztosítékot vett tőle.

267 Míg itt a szakértelem hiánya csak gyanítható, Fug budai halász feleségénél nyilvánvalóvá vált. Ez szülésnél segédkezett, de olyan 8Z3rencsétlenül, hogy az asszony — panasza szerint — egész életében folyástól fog szenvedni. Mivel ezt a hatósági bába is megerősítette, a járatlan halásznót 20 tallér büntetés terhével eltiltották a bábáskodástól, és még hat tallér fájdalomdíj és kártérítés fizetésére is kötelezték.

268 A megfelelő gondossággal végzett gyógykezelés fejében a betegnek, illetve hozzátartozójának, örökösének honoráriumot kellett fizetnie. Mindkét város hatóságát és az adminisztrációt is gyakran foglalkoztatták Gering János Mihály budai városi és helyőrségi seborvos (chirurgus) perei késedelmes betegei vagy jogutódaik ellen. Knox Simon kőfaragómester és inasai, majd a pesti Miháltz ápolásáért a hagyatékból kért kielégítést, Wesselini Mihály pestises feleségének kezeléséért ökröt és lótápot kötött ki. Minthogy a keresethez mellékelt költségszámla alapján követelései „likvidnek" számítottak, a marasztalás nem maradt el; a honorárium összege az idézett esetekben 6 ós 61 forint között mozgott.

269 Krempl Tóbiás budai tanácsostól 123 forintot kért az adminisztráció előtt, de ebben már a szolgáltatott orvosságok ára is benne volt. Mivel az alperes semmiképpen se akart fizetni, az adminisztráció Werter János tábori gyógyszerésztől kért szakvéleményt, majd a kirurgus követelését 100 forintra mérsékelte, és az alperes szüretjének letiltásával kényszerítette ki.

270 Két kőműveslegénytől, akiknek nem volt lefoglalható ingatlanuk, természetesen áristom útján keresett kielégítést; először a budai tanácsnál, majd itt — a törmelék elszállítása miatti nézeteltérése folytán — nem találván megértésre, az adminisztiációnál.

271 Ugyancsak áristomba került egy másik felcsernek, Wirnssnek az adósa, aki felesége megvizsgálásának díját (Beschau Geldt) nem akarta megfizetni; de nem megítélt tartozása miatt, hanem a bíró megsértéséért vesztette szabadságát.

272 A honorárium kifizetése különféle módokon történhetett. Az említett Wirnss úgy egyezett meg Langmantel lakatossal, hogy ez kb. 20 forint tartozását részben török rabnője átengedésével törleszti le; mivel azonban a tanúvallomás szerint ezt nem mondta határozottan, a tanács 5 forint fizetésre kötelezte azzal, hogy a többit dolgozza le.

273 Holtzheu budai fürdős és Gerardin tímár özvegye között követeléseik beszámítására került sor, de az asszony még külön fizetett szolgálója meggyógyításáért.

274 Skur fürdős 267 Uo. 1699. szept. 18, IL 266. 268 Btjkv. 1695. dec. 2, I. 643—644, II. 49. 269 Acta iud. 1690. jan. 9, röviden Btjkv. Ia. 86; Ptjkv. 1692. szept. 12: két ügy, I. 75; KA Exp. 1694. márc. no. 1, Int. a. a. nr. 62. 270 KA Besch. Pr. 1697. jún. 10, 1698. jan. 31, ápr. 7, 28, máj. 21, jún. 19, aug. 11, 14, szept. 3, 19, IV. vol. 76v fol., V. vol. 7v, 26v, 28, 34, 51v, 75—76v, 85, 89—90. fol. 271 Btjkv. 1699. okt. 7, IE 566; Acta adm. cam. 1699. nov. 12. (több előirattal); KA Besch. Pr. 1699. nov. 16, VT. vol. 25—25v fol.; KA Mem. u. Anbr. 54 G. (1699dec. 4.). 272 Ptjkv. 1695. ápr. 26, I. 271; a büntetésre 1. még a IV. fej. 226. jegyzetnél. 273 Ptjkv. 1692. jún. 4,1. 62. A nőt a tanú szerint 10 és fél forintban számolták el. 274 Btjkv. 1704. nov. 26, 29, IV. 800, 802, V. 82, 84, VI. 77, 79.