Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
5 forint szolgáltatásra kötelezte, mert az elveszettet „in seiner Verwahr vnd fertigung gehabt". 245 A megrendelő néha furcsán fejezte ki elégedetlenségét a végzett munkával. Suchentruckh kovács pl. bottal véresre verte Schifflinger kőművest, mert állítólag rosszul építette fel kapuoszlopát. Jellemző, hogy a pesti tanács előbb szakértői szemlét tartatott, s a rabiátus kovácsot azzal az indokolással büntette meg, hogy a kapukő kifogástalan volt. 246 A megrendelő kötelessége ezzel szemben csak a munkadíj megfizetésére terjedt ki. A budai tanács ítélkezett az alperes, Mayer kőművesmester lakóhelye címén Pietro Fossati svájci olasz szobrásznak 200 forintnyi munkadíjkövetelése ügyében. Fossati az esztergomi vár Mária-kápolnájában végezte el munkáját, és már 300 forintot megkapott a mestertől. Minthogy ez elismerte tartozását, a tanács helyt adott a szobrász keresetének, pedig ugyancsak rossz véleményt kapott róla az esztergomi érseki udvarbírótól. 247 Nemegyszer marasztalták el a kőműves- vagy kovácsmunka díjában és egyben kártérítésben azt a megrendelőt, aki a vállalkozót (sőt özvegyét!) kékre-zöldre verte. 248 Ha a felek nem tudtak megegyezni a tartozás összegében, a város itt is szemle és becslés alapján határozott. 249 Az alperes elfogadhatta az értékre nézve a felperes esküjét is; így Kain Ábrahám ácsmester arra tett hitet, hogy az Eyserich elődjével kötött szerződés szerint mindent teljesített, és még 13 forintot kell kapnia. Később azonban nem fogadta el a megítélt összeget, mert ellenfele részben ingókban, éppen a Kain szállította árukban akart fizetni. 250 A munkadíj megfizetésénél volt ugyan helye beszámításnak, de csak a kölcsönös követelések között. Ugyancsak Káinnak nem akart fizetni a pesti Gál Miklós azon a címen, hogy az ácsmester az ő szolgájának jóval többel adósa; a tanács persze elutasította. 251 A munkadíjkövetelés behajtására a végrehajtás rendes eszközeit lehetett felhasználni. Érdemes megemlíteni, hogy amikor Vogel budai kőfaragó Wiltzel budai festőtől munkadíját követelte, a tanács Pest hatóságát kérte fel, foglalja le az alperes követelését egy pesti mészárosnál, és ebből elégítse ki a festő hitelezőit. 252 Az önhatalmat azonban a vállalkozó oldalán is megbüntették. Korb Ferenc nem kapta meg munkadíját a ráctemplomra készített ablakaiért, s erre hozzálátott, hogy leszerelje azokat. Á pesti tanács rendre utasította, és egy font viaszra meg is büntette. 253 * A fuvarozási szerződéssel a vállalkozó arra kötelezte magát, hogy a feladó által reá bízott dolgot más helyre szállítja. A fuvarozó köteles volt a szállítást elvégezni, a feladó a fuvardíjat megfizetni. Ez csak kevés jog245 Uo. 1702. szept. 5, III. 99. 246 Uo. 1688. szept. 15, uo. I. 5—7; vö. a IV. fej. 224. jegyzetnél. 247 Corr. mag. 1689. aug. 22. (kereset), uo. aug. 17. (vélemény); Btjkv. 1689. szept. 9, 19, la. 64—65, 68—69. A megítélt összeg csak 180 ft. 248 KA Besch. Pr. 1696. jan. 11, IV. vol. 7v fol.; Btjkv. 1704. aug. 8, 11, IV. 765—767, V. 42—44, VI. 40—42. 249 Uo. 1698. febr. 3: Toscano-Rapoldt ügy, II. 233. 250 Ptjkv. 1698. ápr. 18, U. 104. 261 Uo. 1701. jan. 21, II. 468. 252 Int. a. a. nr. 382, 386. (1700. febr. 13, márc. 1.) 253 Ptjkv. 1696. júl. 31,1. 385.
