Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
megszerezte a plébániatemplomtól északra fekvő hatalmas telket Heissler főhadbiztostól, s a tábornok még ez évben hozzáfogott az építkezéshez. Először Spazz Rókussal rondellát készíttetett, hogy a telket a folyam pusztításától megvédje; azután szerződést kötött Kalcherrel a ház építésére, munkadíjul 3000 forintot kötve ki. 236 A mester halála után, 1701 májusában indult a tábornok pere a pesti tanács előtt; Kalcherné azonban nem tudott határidőt vállalni a palota befejezésére, hiszen a munkadíjat sem kapta meg idejében. Nemsokára kötelezte magát, hogy más mester útján elvégezteti a munkát, ha a fél munkadíjat kezéhez, a másik felét bírói letétbe helyezi a tábornok. A rondellát azonban — mivel nem foglaltatik a szerződésben — csak külön díj ellenében akarta elvállalni. (Ebből kiderül, hogy a rondella még 1701-ben sem állott készen.) 237 Úgy látszik, a tábornok fizetett, mert az özvegy második férje, Reinisch László kérdésére a város kijelentette, hogy az árvák gyámjai erről a pénzről is számadásra kötelesek. Az építés folytatásának terhe most már az asszonyra és két gyermekére hárult, akik között Kalcher hagyatékát egyenlő részekben osztották meg. 238 Talán a hagyatéki ügy bonyodalmai miatt maradt abba a munka 1702 júliusában, s a tábornok most már az adminisztrációtól kérte a teljesítés kikényszerítését. 239 A gyámok tiltakoztak, és pártatlan szemlét kívántak a hátralevő kőművesmunka ügyében. 240 Az adminisztráció úgy oldotta meg a kérdést, hogy a Glöckelsberg-palota befejezésére Pfeffershoven marsalltól szerzett kölcsönt, s ezt előjegyezte a Kalcher-hagyatékra. Több tanácstag jelenlétében pártatlan szemlét rendelt abban a kérdésben, mennyi van még hátra a kőművesmunkából. (Reinisch?) Laszkót a tábornok ellen külön perre utasította, az örökösök fellebbezését pedig elvetette. 241 November közepén megindulhatott a munka, s a szép palota 1703 folyamán már készen állott. 242 A vállalkozó késedelme vagy hibás munkája címén a munkát megrendelő nemcsak a határidőre való, megfelelő teljesítést követelhette, hanem a szerződés felbontását is. Ilyen alapon fordult Kuschland báróné Ferretti kőfaragó ellen 355 forint előre felvett munkadíj visszafizetésének kérésével az éppen Budán időző kamarai bizottsághoz; követelésének biztosítására kezességet vagy ingatlan jelzálogot (real hypothec) kívánt. 243 Sikerrel követelte Bemard domonkos páter is, hogy Korb mester vegye vissza az elrontott székeket, és fizesse meg az előlegezett munkadíjat. 244 A vállalkozó felelőssége kiterjedt az átvett anyag megőrzésére is. A budai Hochenwarter János pl. beperelte a pesti Hans hajóst, mert kijavításra ennek átadott csónakját a mester halogatása miatt ellopták. Hiába védekezett az alperes, hogy láncot kellett volna rá csináltatni; a tanács 8 napon belül másik csónak, vagy 236 Friedreich Endre : A budapesti piarista telek története (Bp. 1914) 32—34. 237 Ptjkv. 1701. máj. 24, 31, II. 524, 527; Corr. buch 1701. máj. 31, II. 319— 320. 238 Ptjkv. 1702. jún. 30; a hagyatékról 1. alább a 672—673. jegyzetnél. 239 Friedreich i. m. 34, KA Besch. Pr. VII. vol. 1702. aug. 16. 240 KA Mem. u. Anbr. 160 K. (1702. okt. 16, nov. 23.) 241 Ptjkv. 1702. nov. 6, III. 108, Int. a. a. nr. 646; KA Besch. Pr. VII. vol. 1702. nov. 17. 242 Int. a. a. nr. 649. (1702. nov. 13), Friedreich i. m. 34. 243 KA Besch. Pr. 1699. febr. 13, V. vol. 157a— b fol. 244 Ptjkv. 1700. febr. 5, II. 312.
