Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

ez pedig esküt tett kielégítésére, illetve a pálinka árának ledolgozására.

136 Nem véletlen, hogy a kielégítésnek ez a módja itt fordul elő; akiért a kezes teljesített, nyilván fizetőképtelen volt, és csak munkájával tudott szabadulni az adósság terhétől. Némileg eltér a sablontól Vitó és Jefrem balkáni kereskedők ügye, akiket Nis környéki (tehát török birodalmi) hitelezőik nevében egy Diamanti nevű görög perelt a pesti tanács előtt. A belgrádi, péterváradi és budai katonai parancsnokok ajánlása, s a mulasztással járó represszália veszélye (melyet a tanács ki is fejezett döntésében) elég nyomatékot adott igényének. Az ügyet tanácsi bizottság tárgyalta meg Manoli kapitány és egyes rác kereskedők bevonásával. Kitűnt, hogy Diamanti a testvérek kezese, akit a hitelezők miattuk szorongattak. Gyorsan lóttrejött a megegyezés: Vitóék az adósság jó egyharmadát azonnal kifizették, a többit részletben kívánták törleszteni.

137 A felsorolt esetekből kétségtelen, hogy a teljesítő kezes visszkereseti jogát (regressus) a városok elismerték, s ugyanígy foglalt állást a pesti jogkönyv javaslat is.

138 d) Váltó A váltó intézménye ebben az időben még csak vendég volt városainkban. Hogy elvétve mégis foglalkozniuk kellett váltókeresetekkel, azt elsősorban a már említett, rajtuk átmenő kereskedelemnek köszönhették, melybe egyes polgárok is bekapcsolódtak. Megfigyelhetjük, hogy a Budán és Pesten előforduló váltóperek szálai mindig a városokon kívül vezetnek, illetve az országos méretekben kereskedő zsidó üzletemberekkel függenek össze. Áttekintésük azzal a tanulsággal jár, hogy a tárgyalt korszakban a váltó még korántsem lett a követelés jogalapjától független értékpapírrá, mint a burzsoá jogban; számos kifogást lehetett felhozni ellene, s a hatóságok inkább csak az adóslevél egyik fajtájaként kezelték. Gazdasági funkcióját a XVII. század elején Scaccia határozta meg: „emptio-venditio pecuniae absentis pro praesenti",

139 s ez a városi gyakorlatban sem volt másként. A legjelentősebb váltóper nem sokkal a városi hatóság megalakulása után került a budai tanács elé. A büntetőbíráskodásnál már említett Reinold Ker. János vendéglős, a „Frauenbildwirth", minden erejével a háborús konjunktúra kihasználására törekedett. 1688 októberében Belgrádnál egy élelmiszerrel megrakott hajót vásárolt egy kereskedőtársaságtól, s a rakományt nyilván kicsinyben árusította ki. Az árat a kisebb részben érdekelt társaknak készpénzben fizette meg, de a legnagyobb részesnek: Nepos Fülöp bécsi nyelvmester feleségének 225 forint értékben váltót adott. A váltót (Wexel Zödl) Schurtz Boldizsár kereskedő bocsátotta ki, az intézvény pedig (AdvisBrieff) Bartolotti bécsi üzletemberre szólt. Az asszony megnyugodott benne, hogy pénze így biztonságban van, és Bartolotti 136 Uo. 1697. aug. 19, szept. 9, II. 185, 190. — Ugyancsak ledolgozással törleszti a kezesnek a kártérítést egy Wissler nevű elítélt, uo. 1707. aug. 8, VI. 522, VII. 343. 137 Ptjkv. 1705. febr. 13, márc. 3, 6, UI. 301—302, 304, 306. 138 Pars II. tit. V. art. 1. 139 Magyar Jogi Lexikon VI. (Bp. 1907.) 901.