Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
Bécsben ki fogja fizetni. Ez azonban kijelentette, hogy Schurtznak semmiféle követelése nincs nála, s intézvényt sem címzett hozzá. A hoppon maradt üzletasszony nevében férje fordult panasszal az udvari kamarához. Rosszhiszeműséggel vádolta a vendéglőst, mert fedezetlen váltót adott feleségének, márpedig „kein Wechsel änderst als sub tacita et naturali conditione {si scilicet solvatur) angenommen wirdt". Nemcsak a tőkét, hanem az elmaradt hasznot és a költséget is követelte Reinoldtól, akiről burkoltan hamisítást is tételezett fel. 140 Az udvari kamara a budai inspekcióhoz, ez pedig a városi tanácshoz tette át a keresetet. A tanács Nepost teljes hatalmú megbízott kijelölésére, Reinoldot pedig jelentéstételre szólította fel. 141 Az ügy ezután a halasztások útvesztőjébe került. Reinold láthatóan gyakran utazott Belgrádba, egy ilyen útja juttatta fajtalanságért a város börtönébe is. 142 így nehezen volt elérhető, és Neposnak meg kellett újítania panaszát az udvari kamaránál. Buda tanácsa, melyhez a rendes úton ismét eljutott a kereset, 1689 vége felé a belgrádi hatóság útján idéztette meg Reinoldot. A litis contestatio csak december elején történhetett meg. 143 Az alperes feleletéből kitűnt, hogy a váltót egy bizonyos Dappert számára állították ki, s ez ruházta át Neposnéra; leszámítolásának viszont az volt az akadálya, hogy Reinold egy 500 forintra becsült zacskó gyöngy ügyében (itt az előadás zavaros) mint kezesét szorongatta Dappertet. A tanács úgy döntött, hogy a Dapperttel szembeni igény itt nem jöhet szóba, s ezért Reinoldnak a tőkét és költséget egyaránt meg kell fizetnie. 144 Ő természetesen a kamarai igazgatósághoz fellebbezett, de ez a város jelentése alapján helybenhagyta az ítéletet. Minden jel arra vall, hogy Reinold tudta, mit ér az átadott váltó, a gyöngyökre való ismételt hivatkozással mégis ki tudta eszközölni a végrehajtás elhalasztását, és Nepos hiába kért zálogjogot a házára. 145 A per további folyamát nem ismerjük. Ezután mintegy másfél évtized múlva bukkan fel ismét váltó a budai gyakorlatban. Partky Keresztély még 1702-ben váltót adott ügyvédjének, Mieser Fülöp Jakabnak, mely a kibocsátó komájára, egy bazini mészárosra szólt. Mintegy három év múlva elszámolást kért róla, mire Mieser úgy védekezett, hogy a 200 forintra szóló váltóért csak 60-at kapott. Buda tanácsa megkereste Bazint, hogy a mészárostól tudja meg az igazságot; a követelést jellemzően Uquidumnak mondotta, tehát az adóssági perekkel fogta egy kalap alá. 146 A biztosítás módjából ítélve ilyennek tartotta Erhardt András követelését is, melyet ez a Budán elhunyt Reyer Brnóban élő özvegyének 200 forintos váltójára (Charta Bianca) és egy pozsonyi polgárnak szóló régi intézvényre (Cessions quittl) alapított. Jellemző, hogy a tanács a pa140 KA Hofb. 1688. dec. no. 2. (3845. fasc. 399—406. fol.). A vendéglőst tévesen Arnoldtnak írja. 141 Corr. mag. 1688. dec. 7, Btjkv. I. 55, 57, la. 4. 142 L. a IV. fej. 73. jegyzetnél. 143 Acta adm. cam. 1698. júl. 18. (Nepos beadványa jún. 22-ről); KA Exp. 1698. júl. 18; Corr. mag. 1689. nov. 21. (átirat Belgrádnak); Btjkv. 1689. nov. 30, la. 77. 144 Uo. 1689. dec. 6, la. 78—80. i« KA Besch. Pr. 1689. dec. 19, I. vol. 107—108. fol., 1690. jan. 4, 7, HI. vol. no. 2, 7; KA Exp. 1690. jan. 2; Btjkv. 1690. jan. 4, 11, 18, 27, Ia. 82, 88, 95, 96. 148 Corr. mag. 1705. jan. 6.
