Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

Talán sikerrel kérte, hogy utasítsák Neandert a principalis debitor perlésére, aki egyébként is megfizetett már egy részletet.

127 Ugyancsak tiltakozott a kezesség ellen Mayer budai mészárosmester, aki állítólag csak annyit mondott Herusch pesti tímárnak, Grueber budai varga hitelezőjének, hogy ő nem hagyná cserben rokonát 100 forint adósságért. Ezen az alapon a hitelező tőle vonta le a varga tartozását. Mivel Buda tanácsától nem kapott kielégítő ítéletet, visszatérítési igényével (1705 tavaszán !) az adminisztrációhoz fordult. 0 is, ellenfele is egy-egy tanút hozott állítása mellett, s így a vita elsősorban a tanúbizonyítás elvei körül forgott. A szórványos adatokból úgy tűnik, hogy a perben, mely most már a pesti tanácsnál folyt tovább, Mayer lett a győztes, mert az év végén Herusch már a főadós ellen perelt tovább.

128 Ha a kezes semmilyen kifogással, kibúvóval nem tudott szabadulni, végül is fizetnie kellett. Wällisch Gottfrid fogadós a Spiler-féle adósság ügyében részletfizetésben egyezett ki Frankenberg katonai parancsnokkal a budai tanács előtt.

129 A makacs kezeseket különböző eszközökkel szorították teljesítésre: két péket Unger keresetére, többszöri felszólítás után műhelyük lezárásával,

130 a Habbacherért kezeskedő három budai polgárt áristom fenyegetésével,

131 a 200 forintért jótálló Bösingert a kamarai adminisztráció a prófoszhadnagy karhatalmával.

132 A kezesség elismerése, illetve bebizonyítása után a kezes elleni kereset tulajdonképpen „világos adóssági" perré vált, tehát a kényszereszközök is az utóbbinál használtak lehettek. így került a többször említett Wurmnak keresetére valóban áristomba egy kezes, aki nem fizetett neki.

133 A kezes, ha akarva, nem akarva teljesített az adós helyett, igényelhette, hogy ez idővel kártalanítsa őt. Az osztrák joggyakorlatban ezt külön kötelezvénybe szokták foglalni (SchadlossBrief), de az igény ilyen okirat nélkül is fennállott.

134 A városok támogatták polgárukat joga érvényesítésében. Amikor pl. Habisch budai polgár kénytelen volt kezesként felelni Würöckh pesti szabóért egy trencséni hitelezőnek, városa megkereste Lipótvár hatóságát, hogy szerezzen kielégítést az odaszökött főadóssal szemben.

135 Ha Budán találtak egy ilyen késedelmes adóst, természetesen letartóztatták. Valló Ferenc komáromi kovácsot két hitelező szorongatta, amikor a városba érkezett: Reimb Ferenc mézeskalácsos az érte vállalt kezességért és az áristom költségéért majdnem 90 forintot, Eybl János puskaműves pedig egy csöbör pálinkáért 28 forintot követelt rajta. Reimb mint kezes a tanács határozatából az utóbbit is kifizette a komáromiért, 127 Corr. mag. 1705. febr. 13; ui. Sprenger válaszában (márc. 27. után) nyilván ügyvédje így határozza meg akezességet : . . . fideiussio consistit in solenni stipulatione, qua se fideiussor creditori pro alio soluturum promittit et obligat. 128 Acta iud. 1705. márc. 30; Btjkv. 1705. márc. 30, okt. 2, dec. 14, IV. 889, V. 77, 244. 129 Uo. 1695. szept. 13,1. 618, H. 39. 130 KA Besch. Pr. 1696. okt. 18, nov. 23, dec. 13, IV. vol. 37—37v, 44, 51. fol. 131 Btjkv. 1699. jan. 30, febr. 23, márc. 26, ápr. 1, II. 436, 455, 461, 467, III. 7 19 23 30. ' 132 KA Besch. Pr. 1699. nov. 23, VI. vol. 27v—28. fol. 133 Btjkv. 1703. márc. 23, ül. 618, IV. 601. 134 Suttinger i. m. 1021, nálunk 1. fent 126. jz. 135 Corr. mag. 1690. nov. 19, Btjkv. I. 230—231.