Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
ellen indított pert. 120 Hogy a budai tanács a római joggal ellenkező osztrák jogszokás alapján döntött, az rendkívül jellemző a felszabadult városok viszonyaira. A pesti jogkönyv javaslat is megengedte a hitelezőnek, hogy egyenesen a kezestől követeljen kielégítést. 121 Ezért hagyta jóvá az adminisztráció is a megfellebbezett ítéletet, és kötelezte Kremplt „denen Österreichischen rechten nach" a tőke, kamat és költség 3 napon belüli megfizetésére. Sőt, amikor a közismerten izgága pék tovább fellebbezett az udvari kamarához, s ez biztosítékának elfogadását, a végrehajtás mellőzését rendelte el, még az adminisztráció védte meg a tanács határozatát. A német jogtudósok sűrű idézésével nemcsak azt ismételte meg, hogy az alsó-ausztriai szokásjog mellőzi a sortartást, hanem még a közönséges jog szerint is késedelembe esettnek, sőt esküszegőnek mondta Kremplt, amiért annak idején nem folytatta felmondási perét a patvarkodási eskü dacára, Minthogy a bíró ellen igazságtalanul fellebbezett, sőt gyalázta is, el kell utasítani, meginteni, és még költségekben is marasztalni. 122 Az udvari kamara most felkérte az iratokat, de mivel csak „sommásan és szóban" folyt a per, nem sokat tudott meg belőlük. Jó másfél év múlva a jelek szerint Brentano javára döntött, de Buda tanácsának még jelentenie kellett, fizetőképes volt-e (solvendo) Faber a lejáratkor. 123 Ha ugyanis az adós közismerten fizetésképtelen volt, az osztrák gyakorlat szerint sortartásra nem lehetett hivatkozni. 124 A város válasza ugyan elsősorban a feleség igényeit emelte ki Faber vagyonára, Kremplnek mégis letétbe kellett helyeznie a hitelező követelését, s ez — fél évtizeddel az egyhónapos lejáratú kölcsön után — talán végre hozzá is jutott, ha ugyan el nem akadt ismét az udvari kamara útvesztőiben. 125 A hosszas per mindenesetre alkalmas arra, hogy a kezesség legfontosabb jogelveit megvilágítsa. Ugyancsak az osztrák joggyakorlat szerint döntött Pest Rácz Mihály ügyében, aki Ádám deák 40 tallér adósságáért kezességet vállalt, s a felperessel azt szegezte szembe, hogy perelje a főadóst. A tanács tanúbizonyítás után elmarasztalta Ráczot, tehát elvetette a sortartás kifogását; Ádám deákkal szemben törvényes úton kereshette igazát. 126 Az említett kifogáson kívül a kezesek még más módokon is megpróbáltak szabadulni kötelezettségüktől. Neander János, a kuruc idők pesti városkapitánya Sprenger fürdős közbenjárására átvállalta Wurm péknek az egyik Bürgllel szemben fennálló 42 forintos tartozását. Kikötötte, hogy Sprenger kezességet vállal polgártársáért, de ez csak így írta alá magát a kötelezvényen: „bürgl. bader vnd wundtarzt alss zeig", amit Neander futólag kezesnek (Bürg) olvasott. A határidőn persze senki sem fizetett, de Neander keresetére a ravasz fürdős könnyen megadta a választ: a kötelezvényen „bürg vndt zahler" szokott állni, ő pedig világosan tanúként írta alá Wurm adóslevelét. 120 Uo. 56—57. 121 Pars II tit V art 1. 122 KA Besch. Pr. 1695. okt. 7, IV. vol. 3—3v fol.; KA Exp. 1695. dec. no. 11. 123 KA Exp. 1696. máj. no. 51. (a felterjesztés aug. 14-én), uo. 1697. dec. no. 6, 124 Suttinger i. m. 203. 125 Corr. mag. 1698. jan. 15; KA Besch. Pr. 1698. jan. 31, febr. 14, ápr. 7, V vol. lOv, 13, 20, 27v fol. Az utolsó határozat Brentano kielégítési kérését az udvari kamarához utasítja. 126 Ptjkv. 1696. febr. 3, I. 335—336.
