Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
a hitelezők kielégítése nehézségekbe ütközött. Ezért városaink — akárcsak a velük kapcsolatban álló más városok is — megkeresésekkel fordultak polgáraik érdekében a szomszédos vagy távolabbi hatóságokhoz, vagy a kézre kapott adós letartóztatása, áruinak lefoglalása útján szereztek elégtételt. A kölcsönügyletekkel kapcsolatban tehát elsőnek az eljárásjogi kérdés jelentkezett: hol és hogyan kell az adóst perbe fogni? Buda tanácsa már korán megadta rá a választ, amikor tanácsosát és volt polgármesterét, Prenner kapitányt Wagenseill ezredes 170 forint adósságért perbe fogta, 73 s az actor sequitur forum rei" elvét fogadta el az adminisztráció is. 74 Pest tanácsa — mint láttuk — kijelentette, hogy a polgárt adóssági keresettel rendes bíróságán kell perelni, s csak akkor kell az adós letartóztatását elrendelni, ha ott nem tudnak vagy nem akarnak igazságot szolgáltatni. 75 A liquidum debitum, vagyis a kétségtelen, mennyiségére és fizetésének körülményeire nézve teljesen meghatározott és elismert adósság azonban 76 mindig kitette az adóst a lakóhelyén kívüli letartóztatásnak. A kölcsön visszafizetésére irányuló keresetet a hitelező akkor nyújtotta be, ha adósa a vállalt fizetési határnapot elmulasztotta, 77 illetve ha a határidő elteltével bármely okból nem volt hajlandó tovább várni. 78 A városi tanácstól, illetve ennek kedvezőtlen döntése esetén az adminisztrációtól a tőke, kamat és költség megítélését kérte. A hitelezők nem mulasztották el a végrehajtás különböző módjaira utalni: kívánták az adós vagyonának zárolását, házának árverésre bocsátását, 79 házhelyének (Brandstätt) átadását, 80 sőt jobb híján személyének letartóztatását is, melyről az eljárásjogban emlékeztünk meg. 81 A bíróság előbb jelentést (Bericht) kívánt az alperestől, majd felszólította, hogy elégítse ki hitelezőjét (ÍJnklaghaffthaltung) ; az osztrák gyakorlat szerint előbb nyolc- majd háromnapos határidőket szabott neki, bár ezt Alsó-Ausztriában már összébb vonták. 82 Pest már önállóságának visszaszerzése után kimondotta egyik határozatában, hogy a tartozás megfizetésének „nach Landts gebrauch" három héten belül kell megtörténnie, 83 de a gyakorlatban ez a határidő alig érvényesült. A makacs adósokat nem mindig tudták egyhamar teljesítésre szorítani. Van példa arra is, hogy készpénztartozás fejében ingóságot (kendőt, posztót) ajánlottak fel. 84 A kereset természetesen az adós ellen irányult, de előfordult, hogy házastársa és örökösei ellen is. Reyer kamarai tisztviselő özvegyét több 73 L. III. fej. 84. jz. 74 L. I. fej. 88,'jz. » L. III. fej. 92. jz. 76 Fogalmát 1. Emericus Kelemen : Institutiones juris Hungarici privati II. (Budae 1818) 577. 77 Btjkv. 1689. febr. 7, I. 99, la. 33—34. 78 Pl. az említett családi viszályban 83 ft kölcsönt is követelt vissza az após, 1. fent 72. jz. 79 Corr. mag. 1693. jan. 19; KA Besch. Pr. 1693. ápr. 8, III. vol. no. 91. 80 Uo. VII. vol. 1701. aug. 5. 81 Uo. Vni. vol. litt. J, 1703. júl. 13. 82 Suttinger i. m. 30. 83 Ptjkv. 1708. jan. 13, Hl. 455. 84 KA Besch. Pr. VHI. vol. litt. L, 1703. aug. 3, vö. fent 81. jz. 14 Bónis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 209
