Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között

des várparancsnokhoz. Készen áll — úgymond — a tettest elégtételre szorítani, de nála mint erste Instanznéà kell őt perbe fogni.

24 Ez a még gyakran előforduló kifejezés elsőfokú joghatóságot jelent, és az osztrák gyakorlatból származik. Az alsó-ausztriai tartományi kormányt (Regiment) I. Miksa alapította, s ez még a tárgyalt korszakban is másodfokú hatósága volt az egyes osztrák „országok", a városok és a földesurak bíróságainak. Az utóbbiak tehát — kivételes esetektől eltekintve — alattvalóikkal szemben az erste Instanz szerepét töltötték be.

25 A kor vezető osztrák jogtudósa, Suttinger szerint egyes szabad császári városok is rendelkeztek a Gerichtsherr jogállásával, ha nem is a bírósági felségjoggal; ez annyit jelent, hogy külön kiváltsággal fel nem ruházott polgáraik és lakosaik fölött övék volt az erste Instanz bírói hatósága.

26 Ilyen elsőfokú joghatóságot tulajdonított a budai kamarai igazgatóság is a két városnak, míg a másodfokút természetesen magának (illetve az udvari kamarának) tartotta fenn. Bűnügyekben azonban — mint láttuk — az ítélethozatal az utóbbiakra tartozott, tehát itt a városok helyett Apoltaképpen a kamara és igazgatósága töltötte be az elsőfokú joghatóság szerepét. A polgári szervezet működésének első éveiben ezek a hatóságok alig becsülték többre a városokat, mint az uradalmak úriszékei a kihágásokat és követeléseket elbírálni hivatott falusi bíróságokat. Az, hogy a pereket az „első hatóságnál" kell indítani, alig jelent többet, mint az úriszékek gyakorlatában használt „keresse füstin".

27 Mindamellett a kamarai adminisztráció arra törekedett, hogy legalább ezt a csekély joghatóságot megóvja más szervek beavatkozásától. Ebben nem valamilyen magas városfejlesztő szándék nyilatkozott meg, hanem a nyers fiskális érdek; Buda és Pest hatósága — különösen kezdetben — az ő kreatúrája, végrehajtó szerve volt.

28 Már 1690-ben továbbította az udvari kamarához a budai polgárság felterjesztését, melyben azokat az erőszakosságokat és hatásköri túllépéseket panaszolta fel, amelyeket Wilfersheim tábori élelmezési biztos, később a Károlyi-kert és házhely tulajdonosa,

29 követett el a polgári jogszolgáltatás rovására. A polgárokat úgyis módfelett sanyargatja a katonaság — jelenti Bécsbe az inspektor —, ha még az ellátótisztek is elvonják joghatóságukat, alig fog valaki megmaradni közülük.

30 Két év múlva a katonai parancsnok túlkapásai miatt instanciázott az udvari 24 Btjkv. 1692. szept. 22, 23,1. 395—396, 400—403; Corr. mag. 1692. szept. 22. 25 Ernst C. Hellbling : Österreichische Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte (Wien 1956.) 229—230. 26 Joannes Baptista Suttinger : Consuetudines Austriacae, ad stylum exc[elsi] regiminis infra Ariasum olim accommodatae, per — . . ., nunc vero accesserunt Additiones . . . renovatae, necnon Aureus Juris Austriaci Tractatus . . . authore D[octo]re Bernardo Walthero . . . (Norimbergae 1718.) 1036. — Suttinger egy korábbi munkáját (Observationes) alkalomadtán nálunk is használták, míg a másik irányadó szerzőt (Beckmann) nem idézték. Walther osztrák kancellár (1516—1584) művének értékelése Egon Weiss : Einige Bemerkungen zur Rezeption des römischen Rechts in den österreichischen Alpenländern, L'Europa e il diritto romano (Studi Koschaker, Milano 1954) I. 393—401. 27 Eckhart Ferenc : A földesúri büntető bíráskodás a XVI—XVII. században. (Bp. 1954.) 9—10. 28 Bánrévy i. m., LtK 1935, 175. 29 Pásztor i. m. 60. 3

»KA Exp. 1690. márc. 11. 2* 10