Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
visszaéltek hatalmukkal, és a foglyokat tetszésük szerint verték. Igaz, erre a tanács külön megbízásából volt csak joguk, de ki látott a ,,sötét lyuk" mélyére? Gnestelt — tudjuk — éppen a foglylok ütlegeléséért csapta el a budai tanács; Gall felségfolyamodványa szerint 13 alkalommal verte őt véresre. 354 De ez nem volt elszigetelt jelenség, hiszen Pesten is azért engedtek végül is futni egy tolvaj szolgálót, mert hosszabb fogságot és kemény verést szenvedett el; valószínűleg a megvesszőzésbe halt bele egy zsebmetsző ugyanitt. 355 A megláncolt rabok emellett teljes sötétben vagy félhomályban ültek vagy feküdtek. Gall most említett irata, de más adatok is következetesen „sötét börtönt" emlegetnek. Viszont Bödört — amint mondotta — csak a pislákoló licht tartotta vissza a szökéstől. Azt is láttuk már, hogy a „szegény foglyoknak" büntetésként kellett hogy gyertyát szolgáltasson valaki. 356 Fűtésről természetesen nem gondoskodtak, és már igen nagy hidegnek kellett lennie 1698 karácsony táján, ha a budai tanács meghagyta a törvényszolgának, hogy legalább nappalra engedje be a foglyokat a meleg szobába. 357 A kosztról sem kell sokat szólni; ha nem kárhoztatták már eleve kenyérre ós vízre az elítélteket, 358 csak a legszükségesebb élelmet nyújtották nekik. Engelmann boltiszolga, akit gazdasszonya sikkasztásért 11 hétre a budai törvény szolgához csukatott le, felpanaszolta, hogy lakattal volt lezárva, és csak büdös tőkehalat hoztak neki enni, ezért a magáét kellett fogyasztania. 359 Pénzzel azért a rabok is elérhették sorsuk javítását. A feleségét megölt Modauer ezermester pl. már annyira elunta pere elhúzódását, hogy gyilkossággal fenyegetődzött, és az őt meglátogató jezsuitát is elátkozta; mindamellett a városházi pincér bemutatta féléves borszámláját, s a törvényszolga is bevallotta, hogy a vádlott rendszeresen borhoz jutott. A tanács meghagyta, hogy ezentúl csak napi 2 krajcárt adjanak neki élelemre, ebédre „egy fél sört", bort nem; ha pedig rosszul viseli magát, a törvényszolga rakja béklyóba (HandschellenJ. 360 A tömlöc és az áristom végrehajtásának ridegségét némileg enyhítette az udvari kamara részéről gyakorolt kegyelem, melyről a nagyobb bűnügyeknél többször volt szó, továbbá az Őrizet (fogság) megszakításának lehetősége. Az osztrák gyakorlat — Colcrus tekintélye alapján — megengedte, hogy ha a fogoly beteg lesz, lelkiüdvéről való gondoskodás végett más biztos helyre engedjék ki: vagy lakására őrizet alatt, vagy a kórházba bilincsben. 361 Ezt a városok is lehetővé tették. A tíz esztendei közmunkára ítélt Miskó rácot súlyos betegsége miatt, az adminisztráció jóváhagyásával felgyógyulásáig tabáni nővéréhez engedték el; tekintélyesebb polgárokra 364 L. H. fej. 111. és fent 111. jz. 865 Ptjkv. 1699. jan. 23, II. 178; a halálesetre 1. fent 143. jz. 358 L. rendre 111, 140, 197. jz. Fából való fekhelyek (Petstätten) esináltatása a tömlöc és az áristom számára: Budai lt., Kamarai hivatal számadásmellékletei 1695. no. 7. 357 Btjkv. 1698. dec. 17: bey so grosser Kelten die arrestanten doch wohl wahrter, in das warme Zimmer aufs wenigst beym tag ein zu lassen, II. 413. 3 <* PL Ptjkv. 1700. jan. 19, II. 301—302; Btjkv. 1706. okt. 29, VI. 371, VU. 170. 358 KA Exp. 1697. febr. 4, no. 61, 1. még n. fej. 62. és fent 205, 323. jz. 880 Ptjkv. 1703. szept. 1, III. 204—205,1. fent az 51—54. jegyzetnél. 881 Suttinger i. m. 22—23.
