Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

téseket meghaladja a „szándékán kívül" egy leányka halálát okozó Nidroltné 60 napi munkája a szobornál.

313 A budai városháza építésén is hasznát vették a raboknak, egy asszonyt ugyanott a városi pincében szorítottak munkára adóssága lefizetéséig; legötletesebben három kőfaragómester kölcsönös gyalázkodását használták ki, amikor mindegyikkel egy-egy ablakkeretet készíttettek a városházára, a békeszegőre pedig már eleve kettőt róttak ki.

314 A csatornázás híján mocsokkal és szeméttel borított utcák tisztogatását is büntetésként alkalmazták, enyhébb esetben az utcaseprésnél elengedték a bilincset.

315 A budai városi szőlőhegyen leginkább az ott kárt okozókat fogták munkára, de másokat is; egy fűszerkereskedőnek, aki Pleyern tanácsossal udvariatlan volt, a szőlőhegy kútját kellett kitisztíttatnia.

316 De alig lehetne felsorolni azt a sokféle foglalatosságot, amelyeket elítéltek láttak el. Pesten a szökött feleséget a Kecskeméti kapuhoz irányították, Budán kisebb cselekmények elkövetőit olykor sáncmunkára fogták, egy adat szerint Újlakon.

317 Nem egy esetben az ítélet csak annyit mondott ki,hogy a tettesek néhány napig dolgozzanak a városnak; munkájuk természetét a pillanatnyi szükség határozta meg.

318 A munkaszolgáltatásban meghatározott büntetés abban az esetben, ha nem kellett személyesen és bilincsben elvégezni, lényegében a vagyoni büntetés egyik válfajává lett. így a tanács megtévesztésééit vagy egyik tanácsos megsértéséért kirótt 50 akónyi hordó, 40 fuvar a járdához, 6 fehér viharlámpa stb., akárcsak a kőfaragók említett büntetése is pusztán természetben meghatározott vagyoni, nem pedig megszégyenítő testi büntetés.

319 d) Tömlöc és áristom Mint köztudomású, a javaközépkor nem ismerte a szabadságvesztésbüntetést, legalábbis a polgári forradalmak óta általános alakjában. A career, a tornyokban vagy városházi pincékben berendezett fogda nem büntetésül, hanem a vizsgálati foglyok őrzésére szolgált ügyük elintézéséig. Még ha — mint a német városokban — szabtak is ki szabadságvesztést, a sötét, hideg, férges lyukakban, embertelen körülmények között elszenvedett rabság inkább testi büntetés volt. Jámbor óhaj maradt a Carolina 11. cikke, mely szerint a tömlőcöket nem a rabok megbüntetésére és sanyargatására, hanem őrizetére kell berendezni. A XVII. századi német birodalomban, ahonnan Buda és Pest telepeseinek többsége hozzánk jött, a hagyományos fogdákban siralmas állapotok uralkodtak. „Az elítélt rabok munka nélkül 313 L. fent a 26. jegyzetnél. 314 L. fent 150. jz.; Btjkv. 1699. jan. 7: városi pince, II. 427, III. 1; uo. 1703. jún. 5: három Fensterstockh, III. 643, IV. 637. 315 L. fent 151, 222, 232. jz.; Btjkv. 1696. ápr. 30: 2 nap, doch ohne Eysen, II. 75. — Analógiák: Vájna i. m. H. 161. 318 L. fent 152, 257. jz.; Btjkv. 1704. okt. 13: kúttisztítás, IV. 785,

V. 64, VI. 60. 317 L. fent 92, 134. jz.; Btjkv. 1708. márc. 28: 2 nap Újlakon, VI. 626, VH. 469. 318 L. fent 219, 250. jz.; Ptjkv. 1695. jún. 10: mit handt arbeit bestrafft, (vagy aznap:) bey der Statt arbeithen, I. 287; Btjkv. 1701. szept. 6: 4 nap az adminisztrátorné megsértéséért, III. 432, IV. 351. 319 L. fent 242, 243. jz.