Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között

A pesti tanács tagjainak járatlansága — és persze a budaié is — igaznak bizonyult, de a kamarai inspekció számára csak ürügyet jelentett arra, hogy befolyását csorbítani ne engedje. Ebben a szellemben adta ki Werlein a bírói hatalom gyakorlására is vonatkozó 1688. június 20-i utasítását Buda polgármestere és tanácsa számára. Az utasítás szerint az igazságszolgáltatás terén úgy intézkedjenek, hogy a döntésüket sérelmező fél a kamarai inspekcióhoz fordulhat; ami meg a büntető ítélkezést illeti, ezt ugyancsak elláthatják, de az ítéletet végrehajtás előtt fel kell terjeszteniök az inspekcióhoz, s ennek jóváhagyását (Ratification) meg kell várniuk.

13 Eszerint jártak el a városok mindaddig, míg a kamarai igazgatóság gyámkodásától meg nem szabadultak. A két (élesen el nem határolt) ügykör között az volt a különbség, hogy polgári ügyekben a város végrehajthatta fellebbezéssel meg nem támadott ítéletét, büntetőügyekben azonban — gyakorlatilag csak a súlyosakban — javaslatot tehetett, de az ítéletet a kamarai adminisztráció, helyesebben a Hofkammer hozta meg. Ezen az alapon figyelmeztette az adminisztrátor Pestet az — alább tárgyalandó — Smolkayné-ügyben, hogy nincs pallosjoga, ennélfogva a Malefiz-Prozess nem reá, hanem felsőségére tartozik.

14 Az újonnan megállapított joghatóságot a városok határozottan megvédték minden illetéktelen beavatkozással szemben. A lemondott budai bíró, Prenner Farkas András elleni rágalmak és követelések ügyében

15 (a polgári peres eljárásnál lesz róluk szó) ez már 1689-ben sikerrel is járt, a bécsi bíróság vonatkozásában. De nem lehetett a jog nyelvén beszélni a császári katonasággal, mely — különösen kezdetben — tudni sem akart a városi bíráskodásról. Buda tanácsa már megalakulása után egy héttel panaszt tett az udvari kamaránál, hogy a katonai parancsnok beavatkozik polgári joghatóságába, s a lakosságot jobbra-balra rángatja, tetszése szerint büntetéssel sújtja.

16 A katonaság ezután is sok nehézséget gördített a városi bíráskodás útjába. Néhány korai eset eléggé bizonyítja ezt. Winkler kapitány felháborodván azon, hogy javításra átadott órája Thurmann Kristóf budai órásnál eltűnt, a mestert összeverte, katonai őrizetbe vétette, üzletét pedig bezáratta. Buda tanácsa erélyesen tiltakozott a várparancsnoknál: az önbíráskodó tiszt megsértette a város joghatóságát, minden lépése érvénytelen, a polgárt illetékes hatóságánál (debitum forum) kell perelnie. Gróf Pötting ezredes válaszában elismerte a város joghatóságát, de a szökés veszélyére hivatkozott. Buda nem engedett, kétségbe vonta Winkler puszta állításának hitelét, és megújította kívánságát. Az órást egy hét 13 KA Exp. 1688. jún. 20: 4°. In Justitz Sachen dergestalten zu sprechen haben, dass wofehrn sich ein, oder anderer Thaill grauirt befündten wuerdte, vorgedacht Kays [er liehe] Cammeral Inspection das wei there Zuverhandlen beuorstehen solle; gestalten Ihnen ebenfahls auf [ !] die Criminalia vberlassen werdten, jedoch das ante executionem die Sentenz Ihr der Inspection zueröffnen, und von dannen auss die Ratification zuerwarthen sein solle. — Másolatban Btjkv. I. 6. — Az utasítást követő bíráskodás legkorábbi emléke (Prenner aláírásával) Corr. mag. 1688. júl. 7. 14 KA Exp. 1689. márc. 22: das Jus gladii oder Bluetbaan . . . nicht hat, hozzá Ptjkv. I. 17. 15 Gárdonyi i. m. 482—483. 16 Corr. mag. (1687.) okt. 4. Az irat eddig hibás évszám alatt lappangott. 2 Bonis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 17