Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

A társtettesség és részesség kérdéseit elméletileg távolról sem gondolták át, szinte ösztönösen jártak el. Enyhébben büntette meg a budai tanács azt a hat rácot, akik egyszerre lőttek rá a hetedikre, de nem derült ki, melyikük okozta a halálát. Extraordinaria poena gyanánt fejenként negyedévi közmunkára kötelezte őket, amellett az áldozat anyját 12 tallérral kellett kielégíteniük. A bűnsegédek (complices) általában ugyancsak enyhébben szabadultak, így az emberölésnél (Papolaskovics, Sambhauer és társai), marhalopásnál (a tettes ökörbőrrel, a segéd anélkül állt a szégyenletes emelvényen), hatóság elleni erőszaknál (W ablerne pincérei) és bizonyára más esetekben is. Láttuk a lopás részeseinek enyhébb elbírálását, s a kézre nem került rablók nevének a bitófára szegezését (Kandó-ügy). Még a felbujtó sem kapott mindig azonos büntetést a tettessel; így Smolkaynéra ugyancsak halált kórt városa, de az ölésre felbujtó (János borbély) vagy a marhalopás értelmi szerzője pénzbüntetéssel szabadult. A Zandl-fiú állítólagos felbujtójának sikerült tisztáznia magát.

279 A városok gyakorlata tehát jelentős mértékben ingadozott az egyes esetekben. A büntetést enyhítő körülmények közül e fejezet során előfordult a tettes büntetlen előélete és jó híre, a felindulás, a fiatal kor, a hosszas fogság, a testi gyengeség, a beismerés; a súlyosítók közül a rossz előélet, az ismételt elkövetés, a cselekmény elharapózása (Pr. Cr. 44. c. 1,2, 7 — 10. §§, 45 c. 1—3, 10. §§). Ezekben és a büntetőjogi felelősség megítélésében a német jogtudomány és az osztrák gyakorlat szolgált zsinórmértékül. b) Halálbüntetés A XVIT. századi büntetőjog változatlanul megőrizte a javaközépkor kegyetlen halálbüntetési módjait: a máglyát, a négy részre vágást, a kerékbetörést, az akasztófát, a lefejezést, és mindezeknek súlyosítását. Budán és Pesten csak kevés fajtájukat alkalmazták. A pesti törvényszolga díjszabásában ez olvasható: „Wenn eine Execution über Malefiz Persohnen ergehet, es seye durch Stauppenschlag, oder mit dem Schwerdt, Strang etc. ist die Gebühr 1 fl. 10 gr."

280 Ebből az következnék, hogy a halálra korbácsolást is számításba vették, de gyakorlatüag csak a kötél és a kard általi kivégzésre került sor. A katonai parancsnok, amíg ragaszkodott ahhoz, hogy csak neki van joga halálos ítéletet végrehajtani,

281 más módszereket is alkalmazott, így már 1688-ban felhívták az összes budai kovácsokat és ácsokat, hogy a Beck parancsnoknak a kivégzéshez szükséges kereket és karót — később ismét: karót — és a hozzávaló létrát szokás szerint valamennyien, mégpedig azonnal készítsék el.

282 A katonai kerékbetörés és karóbahúzás azonban nem a városi büntetőbíráskodás körébe tartozik. 279 Corr. mag. 1693. márc. 31; továbbá 1. fent a 20, 36—40, 154, 173—175, 193, 222, a felbujtókra a 33, 45—47, 154, 183—184. jegyzetnél. 280 Int. a. a. nr. 130,1. a II. fej. 132. jegyzetnél. 281

L. fent 47. jz. 282 KA Exp. 1688. máj. 3: ein Radt vnd Pfahl; uo. aznap: ein Pfahl vnnd laider; uo. 1688. júl. 29, és aznapi irat aug. 29-hez beosztva: einen spiss; Acta adm. cam. aznapról.