Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
az elsődleges szempont; itt azonban a szigorúbb megítélés szerint legalább dolus indirectust lehet megállapítani (Carpzov !), mert a tettes az eredményt előre láthatta, vagy legalább előre kellett volna látnia. Az enyhébb megítélést viszont a szándék hiányával támasztotta alá; ha így tekintjük az esetet, a halál praeter inientionem töitént, nincs előre megfontoltság, de dolus sem. A kamarai igazgatóság a culpa lata mellett nyilatkozott, és Modauert valóban gondatlanságból elkövetett cselekményért ítélték el. 266 A gondatlanságra egyébként több példát láttunk az emberölésnél, ezek közül Janiska Mihály esete a legjellemzőbb. 267 A szándék jelentőségére még a Busik-ügyet kell idéznem, melyben a kamarai adminisztráció a Pr. Cr. merőben gyakorlati 46. cikkében nem található módon döntött a halmazat kérdésében. Az ilyen esetben — mondotta — az a deliktum kerül előtérbe, amelyre a szándék elsősorban irányult. 268 A bűncselekményt, a beszámíthatóságot és a büntethetőséget kizáró okokat a kor jogtudománya még elvi elkülönítés nélkül a szándék hiányának eseteiként, a Pr. Cr. 44. cikke egyenesen enyhítő körülményekként fogta fel. Az emberölésnél idézetteken kívül még számos példát lehetne említeni arra, hogy a részegség kizárta, vagy legalább enyhítette a felelősséget. Budán és Pesten rengeteget ihattak abban az időben, és még tekintélyes polgárok (maga Bösinger is) bízvást védekezhettek a Rausch állapotával. Enyhítő hatást a Pr. Cr. idézett cikke (13. §) csak az improvisa ebrietasnak tulajdonított, mely az egyébként részegesnek nem ismert embert megfosztotta esze használatától. Suttinger is secundum rigorem, a császár külön parancsára hozott szigorú ítéletnek mondja azt az 1653-i halálbüntetést, amelyet azért szabtak ki, mert bár a tettes a cselekményt részegen követte el, előtte és utána józan volt. 269 Részegsége miatt csak negyedévi közmunkát kapott Budán is a „Hering", pedig súlyos káromlása egyébként halállal járt volna. 270 A tanács a Karner-fiúcska agyonlövósének ügyében — ismét Carpzovra hivatkozva — elvileg is kijelentette, hogy a részegség megóv a halálbüntetéstől, mert kizárja a dolus malus, a bűnös akarat és elhatározás meglétét. 271 Teljes büntetlenséget azonban az ittas állapot sem biztosított. Nagyon figyelemre méltó a pesti tanács érvelése a hídmestert sértegető Baumann Henrik lakatos ügyében 1708-ban. A vádlott mentőtanúja azt vallotta, hogy ha a tettes józan lett volna, nem gyalázta volna a hídmestert. Pest azonban az okozatosság messzemenő értelmezésével úgy vélte, hogy „qui est causa causae, est causa causati", ezért a megkövetésen kívül 48 óra polgári őrizetre ítélte Baumannt. 272 A lerészegedésért megállapított felelősségben talán az actio libera in causa tanának előzményeit ismerhetjük fel. Egyébként az okozatossági láncba nem döntő módon bekapcsolódó személyről — aki a 266 L. fent 51, 52. jz. A culpa lata Carpzov óta nem esik egy beszámítás alá a dolusszal, E. Schmidt i. m. 165. 267 L. fent 31. jz. 268 L. fent 138. jz. 269 Suttinger i. m. 821. 270 L. fent 9. jz. 271 L. fent 32. jz. 272 L. fent 245. jz.
