Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

delmére kelt, akiket sem infamia iuris, som infamia facti nem érintett, mert az általános elv szerint culpa et delictum suos tenere debeant authores". A német irodalom akkori tekintélyeire : Brunzmann, Besold és főként Carpzov munkáira hivatkozott a céh artikulusaiban foglalt ésszerűtlen szokással szemben; ha lenne is a családtagokat sújtó szabály, ez ellentétes lenne az isteni és természeti joggal, s ezért ki kellene javítani. A kamarai adminisztráció szárnyát szegte a szindikus érvelésének, mert meglátta, hogy az idézett szerzők a közemberek egyszerű vélekedését, nem a céhek szabályzatait ítélték el; ezeknek kijavítása pedig a magas udvarra tartozik. Mindamellett az elv érvényesült, Freymuethnénak átmenetileg megengedték az ipar gyakorlását, és még évek múltán is mint „bürgerliche Schlosserin" szerepelt.

261 A személyi felelősség elvét a város a katonasággal szemben is képviselte, amikor a Starhemberg-ezred az egész Tabánt felelőssé akarta tenni egy muskétás félszemének kiveréséért. A fentihez hasonlóan megfogalmazott gondolatot azzal a magyar Corpus Jurisban is olvasható civiljogi elvvel is alátámasztotta, hogy „nemo plus iuris in alterum constituere possit, quam ipse utatur ( !)". Ez természetesen egyáltalán nem a büntetőjogi felelősségre vonatkozott; idézésével talán a katonaságra akartak nagyobb hatást tenni.

262 A teljes büntetőjogi felelősséget a kor jogtudománya a szándékhoz (dolus) kapcsolta. Ezt különösen az emberölésnél és a hozzá hasonló cselekményeknél vizsgálták. A már elmondottak szerint a szándéknak legmagasabb formája az előre megfontolt szándék volt, és a Pr. Cr. nem egészen tiszta kifejezése szerint a malitiose történt emberölés, a gyilkosság feltétlenül halált érdemelt. Buda és Pest teljes apparátussal adta elő ezt 1705-ben, a Jakosics hídvámszedő legyilkolása val kapcsolatos beadványában, ha a tényállás — nézetem szerint — inkább az erős felindulásban elkövetett emberölés kategóriájába illenék is.

263 Az előre megfontolást nem rótta fel a kamarai igazgatóság a Herold védehnében Kis Jurkót leszúró tettesnek, de summe dolosus elkövetésért mégis halált javasolt a fejére. A római jogra és az osztrák törvénykönyvre való hivatkozások mellett a kánonjogi eredetű Carpzov-tanítás fejeződik ki a szándéknak szélesebb értelmezésében; aki karddal sebet ejt, a versari in re illicita tilalma alapján életével fizet a halálos eredményért.

264 A szándékos, de nem előre megfontolt emberölés eseteiben a városok enyhébb büntetést javasoltak, s a kamarai adminisztráció is ilyet szabott ki; Papolaskovics egyenesen a felindulásban való elkövetésre hivatkozva kapott kegyelmet.

265 Nem volt könnyű eldönteni a szándék kérdését Modauer hitvesölési ügyében. A pesti tanács — nyilván Mosel fogalmazásában — a teljes büntetőjogi tudás birtokában érvelt, ha dönteni nem is tudott. Elvként jelentette ki, hogy a bűncselekménynél a szándék 281 Acta adm. cam. 1693. szept. 22, 26, 1695. jún. 30. Az ügyre 1. fent 164. jz. 262 Acta adm. cam. 1700. dec. 12: delicta suos authores tenere debeant . . . Vö. I. fej. 86. jz. A szövegben idézett jogelvet pontosan 1. a Reguláé iuris antiqui 54. számánál (Corpus Juris). 263 L. fent a 17. jegyzetnél. 264 L. fent a 36. jegyzetnél, Carpzovra E. Schmidt i. m. 163. 265 L. fent 20. jz.