Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
jogától megfosztva ki is utasították. 226 Az elmarasztalt nemegyszer a kamarai adminisztrációhoz fellebbezett, méltánytalannak vélve a fogságot vagy a büntetést; az igazgatóság ilyenkor méltányos elintézést rendelt, vagy egyenesen szabadlábra helyezését rendelte el, mint az Unger polgármestert megfenyegető Paukenhaider János esetében történt. 227 Maguk a városok is fordultak az adminisztrációhoz, ha valamilyen okból nem bírtak a sértegető vei. így 1692-ben Gering Mihály János városi és egyben helyőrségi seborvos a pesti bírót nyüvánosan sértegette és párbajra hívta, majd a budai polgármester utasításának is ellenszegült, sőt „ut personam in publico officio constitutum" csúnyán legyalázta, őt a kamarai igazgatóság kötelezte megkövetésre és pénzbüntetésre; valószínűleg nem tagadta meg a prófosz karhatalmát a Proberger igazi bírói minőségét kétségbe vonó Pressl Bertalan üvegessel szemben sem. 228 A felsőséghez kellett fordulnia a tanácsnak, ha valamelyik tagja sértette meg a bírót, és ezért ki akarták zárni az ülésekről. így történt ez Pesten a gyalázkodó Kleinhackel György esetében, Budán pedig Krempl Tóbiást akarta kizáratni Bösinger a már említett börtönfelnyitási viszály idején. A beadvány indokolásában a római jog, az egyházjog, Carpzov és Gaill német jogtudósok tételei támogatják a polgármesternek azt az állítását, hogy őt persona publica minőségében érte sérelem, ezzel pedig a tettes infamis lett, akit a közfunkcióból ki kell zárni. (Ez egyébként később meg is törtónt, míg Krempl a molnárcéh hasonló vádja alól nem tisztázta magát a tanácsnál. 229 ) Ez az ügy átvezet az erőszakos cselekmények egyik mellékhajtásához, amelyekben a polgármester nem sértettje, hanem tettese volt az erőszaknak. A cselekmény mindkét esetben a budai tanácsot sértette, hiszen Bösinger ennek tagjai ellen követte el a tettlegességet. Abban az elmérgesedett ügyben, mely Klinglmayer péknek a törvényszolga fogságából való erőszakos kiszabadításával kezdődött, a polgármester 1695 tavaszán spanyolnáddal bal arcán véresre verte, vagy a maga előadása szerint „gyengéden megütögette" Krempl tanácsost; később meg egy távozó gyógyszerészlegény — nyilván nem gazdája tudta nélkül — meg is pofozta. Krempl erre az elutazó legényt társaival együtt megleste a melegfürdőnél, s útravalóul jól eldöngette. Sem ő, sem a vele tartó Unger nem fukarkodtak a szidalmakkal Bösinger 226 Ptjkv. 1689. febr. 12, I. 11; Btjkv. 1689. szept. 27: da fert der Esel der Burgermaister, la. 70; Ptjkv. 1694. márc. 5,1. 154—155; uo. 1695. ápr. 26,1. 271; uo. 1696. márc. 27, 30: das Recht Unrecht vnndt Unrecht Recht machte, I. 355—357; uo. 1696. júl. 31: Jaskó száműzése, I. 384—385; uo. 1698. ápr. 8, IE 97; uo. 1698. júl. 8, II. 133; uo. 1703. márc. 30, ápr. 3, III. 152—154; Btjkv. 1703. okt. 22: hogy kijózanodjék, m. 671, IV. 684; Ptjkv. 1707. okt. 7, III. 443. 227 KA Buchhalt. Acten 1694. júl. 28, no. 53 (3829. fasc. no. 63), Acta adm. cam. aznapról; KA Exp. 1694. júl. 28, no. 60. Acta adm. cam. mint fent; KA Buchhalt. Acten 1694. szept. 30, no. 53 (3828. fasc. 266—267. fol.), Acta adm. cam. mint fent; KA Exp. 1694. okt. 6, no. 20. — A pesti tanács fenntartja határozatát az adminisztráció rendelkezése után is, Ptjkv. 1703. ápr. 2, III. 154. 228 KA Mem. u. Anbr. 14 P. (1692. febr. 9. után); Acta iud. 1692. jún. 24, az idézet, Btjkv. I. 348—351; KA Exp. 1692. jún. 26, no. 116, a büntetés; Ptjkv. 1703. jún. 12, a prófoszt kérik, IH. 163. 228 Ptjkv. 1694. febr. 9, 16, ápr. 2, jún. 4,1. 141—142, 148, 160, 186; KA Mem. u. Anbr. 181 K (1695 júniusából?), vö. II. fej. 109. jegyzetnél. — Krempl felfüggesztése Acta iud. 1699. júl. 24, KA Exp. 1699. szept. 7, no. 35.
