Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
ellen, de ez sem maradt adósuk. A kamarai adminisztrációnál évekig húzódott az ügy, végre megkövetéssel és csekély pénzbüntetéssel zárult le; ez egyébként még 1699 őszén is behajtatlan maradt. 230 Még súlyosabban esett a latba Bösinger másik erőszakossága: 1697 nyarán vacsorára hívta meg Zaunockh tanácsost, és itt bizonyos számadásokat követelt tőle, majd szóváltás során az arcába vágott. Az egész tanács sértve érezte magát, és elégtételért fordult az adminisztrációhoz. A részegségével védekező Bösingert megkövetésre kötelezték, de a tanács nem nyugodott addig, míg ez nem kívánsága szerint, az egész magisztrátus, a fertálymesterek és a lakosságot képviselő néhány polgár jelenlétében folyt le. Ezenkívül a polgármesternek 25 tallér pénzbüntetést kellett letennie a Szentháromság-szobor javára. Több mint három év telt el, míg a szangvinikus gyógyszerész végre megfizette a mindkét ügyből eredő pénzbüntetését, s ezzel a tanácsból történt átmeneti kirekesztése is véget ért. 231 Ilyen példaadás mellett alig csodálkozhatunk azoknak az eseteknek jelentős számán, amelyekben a budai vagy a pesti tanács ellen fakadt szitkozódásra valamelyik polgár. A tiszteletlenség sokféle lehetett, az iratok nem is mindig részletezik; ilyen volt az ülésen tanúsított egyszerű insolentz, a kereset szerénytelen előadása, a bíró és a község szidalmazása, a magisztrátus becsületességének vagy hitelességének kétségbe vonása, tehetetlenségével szemben a polgárság erőszakos fellépésének „egészen lázadó" sürgetése, az adókivetésben eljárók megsértése, a porció-cédula megvetően történt elszakítása és hasonlók. Az ilyeneket elkövetőket a strázsamesterhez, súlyosabb esetben a törvényszolgához ültették le, az utóbbiakat meg is vasalták, vagy gyakran pénzbüntetésre kötelezték. A tanács megkövetése természetesen nem maradhatott el. Ha a feleség fakadt ki a hatóság ellen, a férj kötelességévé tették, hogy „fogja be a száját". 232 Furcsa világításba helyezi a fellebbezési jog gyakorlását az a néhány 230 KA Mem. u. Ambr. 264 B (1695. ápr. 23, 27), 181 K (1695. június?), 207 K, 68 U, 340—341. fol. (1695. augusztus); KA Ber. u. Sehr. 1695. máj. 3, no. 11; KA Exp. 1695. aug. 6, no. 6, 1696. jan. 19, no. 62, említi Gárdonyi i. m. 485; KA Besch. Pr. 1696. nov. 23, IV. vol. 430. fol.; Btjkv. 1698. máj. 2: újabb kizárási javaslat Krempl ellen, II. 281; KA Exp. 1699. szept. 7, no. 24, Acta adm. cam. aznapról. 231 KA Besch. Pr. 1697. aug. 11, 13, IV. vol. 83—84. fol.; Acta adm. cam. 1697. aug. 16 (több irat), 1700. dec. 31. Vö. II. fej. 2, 20. jegyzetnél. Az ügyet ismertett Gárdonyi i. m. 485—486. 232 Ptjkv. 1688. május, I. 2—3; uo. 1688. júl. 7,1. 1; uo. 1691. márc. 3: insolentz, I. 46; uo. 1693. márc. 27, 31: fenyegetődzés, hogy a magyarok kiszorítják a németeket, I. 99—100; KA Buchhalt. Acten 1694. márc. 5, 3829. fasc. 176, 177. no., KA Exp. 1694. máre. 9, no. 12; Ptjkv. 1694. máj. 25, I. 183; uo. 1694. júl. 6: az eljáró tanácsosok nem hiteles személyek, I. 194; Btjkv. 1694. szept. 3,1. 510, II. 14; Ptjkv. 1695. júl. 26: hamis a tanács, I. 299; Btjkv. 1697. jún. 14,11. 174; uo. 1697. jún. 19, II. 175; Ptjkv. 1699. febr. 23: a poreiócédula csak fenéktörlésre jó, II. 188; uo. 1703. jan. 23, 26: ganz aufrührisch . . . kijelentések, Hl. 134—136; Btjkv. 1703. jan. 26, júl. 11: az öreg strázsamester bilincsben, III. 589, 655, IV. 560, 654; uo. 1704. máj. 28, IV. 759, V. 37, VT. 34; Ptjkv. 1705. jan. 14: a sértést . . . wirdt man schon zu revangiren, ni. 286—287; Btjkv. 1706. jan. 4, 11: a tettes letétele az esküdtségről, VI. 232, 237. VII. 2, 8; uo. 1706. febr. 26: Anlags-Zettel eltépése ... in ludibrium hiesigen Statt Raths, VI. 260, VIE 36—37; uo. 1706. máj. 31, VI. 308—309, VU. 102; uo. 1707. jan. 10: seiner Frauen das Maull zu stopfen, VI. 412, VII. 223. A tanács elleni gúny iratra 1. fent 203. jz.
