Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
áristomba. 220 Notórius erőszakoskodó volt Jaskó Mihály. Állatzálogolás után erősen szentségeit a tanács ellen., majd a letartóztatásra kiküldött őrökkel szemben késsel védekezett. Ekkor még néhány tallérral szabadult, de 1695-ben, amikor a strázsamesterhadiiagyra fogott tőrt, felesége meg gyilkosnak szidalmazta ezt, súlyosabban is megbüntették. Három napi áristomot kapott, három napig kellett a térre vasban, feleségének pedig hegedűben kiáltania, mindig 9 és 10 óra között. A nyilvános megkövetés szövegének elmondásakor szájon kellett csapnia magát. Könyörgésére és közbenjárásra azonban a nyilvános büntetést elengedte a pesti magisztrátus. J ask óné, mert nem tett lakatot a nyelvére, hamarosan újra bekerült az áristomba. 221 Harcias asszony lehetett a budai Wablerné is, aki végrehajtás során szóváltásba keveredett a két strázsamesterrel, majd pincéreivel ledobatta őket a lépcsőn, hogy a felcserek alig győzték őket kötözni. A költségeken kívül megkövetéssel és csekély pénzbüntetéssel szabadult, még a pincéreknek is elengedték a néhány órai megszégyenítő utcaseprést. 222 A strázsamesterek elleni erőszakért, kardrántáséit, megverésükért a tettesek egyébként Budán és Pesten néhány napi áristomot vagy csekélyebb pénzbüntetést kaptak ; csak egy szabólegény került rövid időre „az új pesti kínzókamrába". 223 Mellesleg itt kell megemlíteni azokat az eseteket, amelyekben a vádlott az erőszakot nem a hatósággal, hanem valamelyik polgártársával szemben alkalmazta, vagyis önbíi áskodáshoz folyamodott (sein eigener Richter gewest). Itt ugyan nem a hatóság vagy közege szenvedett, de a tanács tekintélyét érte sérelem, mert az önhatalommal a kény szer alkalmazás monopóliumán esett csorba. Ezért mindkét város vagy elzárással, vagy még gyakrabban szerényebb mértékű pénzbüntetéssel sújtotta a tetteseket. 22 * Az ilyen önhatalmú intézkedés sajátos eseteként büntették a bírói zár feltörését. 225 Gyakran előfordult, hogy valamelyik polgár rágalmazó vagy sértő kifejezésre ragadtatta magát a budai polgármester vagy a pesti bíró ellen. A tényállások elég változatosak: a tettes leszamarazta a polgármestert, verekedett a bíró házánál, tiszteletlenül az asztalt verte és dacosan felelgetett neki, mérgében életveszélyesen fenyegette, vagy megrágalmazta azzal, hogy fölösleges kiadásokat okoz a lakosságnak, hogy jogcsavaró, megvesztegethető, hogy csak párthíveinek kedvez, hogy a katonai parancsnokot gyalázta stb. Ugyancsak sokféle a kiszabott büntetés is: a tiszteletlent néhány napra, vagy szavainak bebizonyításáig áristomba tették, „hogy kijózanodjék", kisebb pénzbüntetésre ítélték, a bíró nyilvános megkövetésére kötelezték, sőt — mint a sok zavart okozó Jaskó Mihályt — polgár320 Ptjkv. 1698. aug. 22, dec. 13, II. 142—143, 170. 221 Uo. 1695. márc. 22, 23, 25, ápr. 15, I. 258—263, 267. 222 Btjkv. 1699. júl. 20, aug. 14,II. 530—532, 543—544, III. 81, 83, 92; Acta iud. 1699. júl. 20. 223 Ptjkv. 1699. okt. 6: Tortur Cammer, II. 268—270; uo. 1701. ápr. 19, II. 512; Btjkv. 1704. aug. 22, IV. 772, V. 50, VI. 47; uo. 1705. jan. 19, IV. 821, V. 104, VI. 100. — Kardrántás az es?yik fertálymesterre Ptjkv. 1705. jan. 14, III. 287—288. 224 Uo. 1688. szept. 15, I. 5—7; uo. 1689. szept. 20: az idézet, I. 31; uo. 1701. okt. 21, II. 581. 225 Btjkv. 1702. márc. 31: 12 tallér, majd csak 12 ft, III. 502, IV. 447.
