Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
zavaros állapotok, a bíróság tekintélyének kamarai és katonai részről történt megcsorbítása, az újra meg újra kitörő pártviszályok, és talán a magisztrátus tagjainak sokszor alacsony műveltsége, csekély megbecsülése is. A hatóság elleni erőszak legsúlyosabb esete első tisztviselőjének megverése volt. Erre a tárgyalt korszakban csak olyanok vetemedtek, akiket az illetékességi kiváltság megvédett a büntetéstől. Név szerint Kohlbacher Lampért Mátyás pesti harmincadellenőr volt az, aki az adminisztrációra támaszkodva több mint egy évtizeden át fegyverrel is ellenszegült a pesti hatóságnak. Már 1693-ban megsértette a vásárbíró jogait, megtagadta az adót és gyalázta a bírót; 1696-ban erőszakkal vitte el a városházáról a legelőpénz fejében lefoglalt ökreit, s a reá kivetett adóösszeget sem akarta megfizetni mindaddig, míg a tanács számot nem ad felhasználásáról. 214 A következő évben — mint már említettem — az adóvégrehajtás során eljáró Eschenbrugger bírót bottal fejbe vágta, sőt még kardot ia rántott ellene, de azután maga is megijedt a polgárság bosszújától. 215 A Fürstenbusch-bizottság javaslatára ugyan jóval később 50 tallér pénzbüntetéssel sújtották, de garázdálkodását nem hagyta abba; 1699 nyarán ismét szabadszájúan mocskolta a tanácsot, sot a bíróviselt Lehner Mihályt meg is verte. 216 Az év őszén pedig komájával, Leistnerrel és több ellátóhivatali tiszttel együtt fegyveresen támadta meg a templomból kijövő bírót és szindikust. A tanács felháborodott tiltakozásában kifejtette, hogy a bírónak joga van sérelmét azonmód megtorolni, mert ez a római jog szerint notorium, és nem is mondható a saját ügyében ítélkezőnek, mert ilyenkor „nicht privátam sed publicam authoritatem defendirt". Még a kancelláriát is felkereste kérvényével, de az nem tehetett semmit. 217 Hogy az adminisztráció jóvoltából Kohlbachernek semmi baja sem lett, az a két város 1707-i közös eljárásából is kitetszik; ez ismét a notórius zavarkeltő ellen folyt, a mindkettőjük elleni iniuria miatt. 218 A Kochlbacher okozta zavarokon kívül is szép számmal fordult elő hatóság vagy közege elleni erőszak. így fogta fel Buda hatósága a három tanácsosát kivont karddal megtámadó Scharl Ferenc cselekményét, ezért bilincsben végzendő közmunkára és megkövetésre ítélte, a kard viselésétől pedig eltiltotta. 219 De leggyakrabban a végrehajtásra kiküldött közegek ütköztek ellenállásba. Fegyverrel állt ellen a pesti tör vény szolgának, s a bírót mindennek elmondta Tempi Pál mézesbábos; csak azért szabadult meg néhány napi őrizet után, mert Lehner bíró is elhamarkodottan küldte 214 KA Ber. u. Sehr. 1693. febr. 13, 3891. fasc. 278—279. fol.; KA Besch. Pri 1696. aug. 6, okt. 12, IV. vol. 26v, 35. fol., Ptjkv. 1696. okt. 9,1. 405. 2 i B L. IH. fej. 57. jz. 216 Takáts Sándor : Ribülió Pesten (A régi Magyarország jókedve e. kötetében), 352—356; gyalázkodására Corr. buch 1699. jún. 26, júl. 1, I. 68—70, KA Besch. Pr. V. vol. 206v.—207. fol., VI. vol. 37v fol. 217 Corr. buch 1699. szept. 24, okt. 1, 20, 26, I. 94—99, 111—117. A lényeges rész: . . . quoties iudici infertur iniuria, ut iudici eaque notoria est, tum iudex ipse puniendo non in suo sed alieno negotio procedere et condemnare reum dicitur . . . uo. 96, a szövegben id. rész uo. 99. Hozzá Tóth, Pest 125. 218 Btjkv. 1707. dec. 2, VI. 567, VH. 398. 219 Uo. 1702. nov. 4, HI. 545, IV. 500.
