Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

u) Szökés, fogoly szöktetés (Pr. Cr. 96, 97. c) A Praxis Criminalis büntette a fogoly szökését és megszöktetését, az utóbbit szándék és gondatlanság esetén egyaránt. De Budán és Pesten, ahol az őrizet kezdetleges volta miatt elég gyakran szökött meg valamelyik fogoly, ezt a cselekményt alig torolták meg önállóan. Ha sikerült a szökevényt ismét kézre keríteni, a reá mért néhány forint pénzbüntetés eredeti cselekményét (pl. hatóságnak való ellenszegülés, tiszteletlenség) és a szökést együttesen vette figyelembe.

210 Egyetlen esetben mondta ki a budai tanács hogy „die violirung des arrest vor sich Selbsten strafmässig", s ezért büntetése száz tallér lesz, de a jelekből ítélve csak jövedelemre akart szert tenni. Az összeget ugyanis — egyébként kétszeri mérséklés után csak a felét — a pécsi postamester tette le Bockh Kristóf volt boltiszolgáórt, aki a szökés után Pécsre ment, és ott házasodni készült. A számára kiállított bizonyítvány annyira takargatja a cselekményt, hogy nyilvánvaló: a postamestertől jövendőbeli veje tisztázásáéit szép summát lehetett kapni.

211 A fogolyszöktetés szándékos esete nem fordult elő, hiszen nem számíthatjuk ide az Unger—Krempl—Bösinger viszály során történt erőszakos zárfeltörést. Ha a kérdés szóba került, inkább annak megállapítására törekedtek a városok, hogy a szökésért terhel-e valakit felelősség, és ha igen, kit. A polgári eljárásjogban volt már szó róla, hoey a nem fizető adóst is áristomba tették; szökése esetén az azért felelős hatósági közeget kártérítésért lehetett perbe fogni.

212 v) Hatóság elleni erőszak, tiszteletlenség, engedetlenség A két város büntető joggyakorlatában a legbőségesebb anyagot a hatóság elleni erőszak, tiszteletlenség és engedetlenség esetei szolgáltatják; ezért a különös rész befejezéseként ezekről szeretnék még rövid áttekintést adni, az engedetlenség példájaként említve néhány kisebb súlyú cselekményt is. Az osztrák büntetőtörvónykönyv 99. cikkében úgy rendelkezett, hogy a külön nem szabályozott cselekményeket a római jog (ius commune) szerint kell megbüntetni. A gyakorlat az említett magatartásokat megkövetéssel, házi őrizettel vagy rövidebb időtartamú áristommal torolta meg, de a végrehajtásnak fegyverrel ellenszegülőkre III. Ferdinánd 1643-i rendelete értelmében halált és vagyoni büntetést is kiszabhatott.

213 Buda és Pest hatóságának nem volt szüksége a római jog segítségére, az osztrák kódexben sem keresgélt szabályt, hanem valóban arbitrarie, az osztrák gyakorlathoz hasonlóan változatos módon torolta meg az ilyen eseteket. Hogy annyiszor kellett foglalkoznia velük, azt eléggé megmagyarázzák a 210 Uo. 1691. márc. 3, I. 46; uo. 1693. jún. 2, 15, 19,1, 107—109, III. 112, KA Ber. u. Sehr. 3893. fasc. 125—126. fol.; Ptjkv. 1694. jún. 5, 11, júl. 6, 9,1. 188—189, 194—195. 211 Btjkv. 1699. jan. 30, II. 435, III. 6—7; Acta iud. aznapról. 212 Ptjkv. 1697. márc. 12, II. 19, és II. fej. 109, fent 175. jz. — Pest Komárom tanácsától elégtételt kér egy kirurgus számára, akinek tolvaja onnan ... ex incuria carceris custodis. . . megszökött, Corr. buch 1700. márc. 23, I. 155. 213 Suttinger i. m. 714—717, 822.