Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

p) Okirathamisítás (Pr. Cr. 88. c.) E cselekmény anyaga ugyancsak szegényes. A szökése után három évvel ismét kézre került Piernbaum György katonai obsitot mutatott fel, de hamar felismerték, hogy hamis; végül maga is bevallotta. Büntetése ismeretlen, de még másfél év múlva is ült.

195 Egy boroszlói születésű nőt, aki tagadás után mégis beismerte, hogy a felhasznált leveleket és váltót Waibel festő pénzért készítette neki, irgalomból csak kiutasították, a hamisító azonban áristomba került.

196 r) Mértékhamisítás (Pr. Cr. 89. c.) Az osztrák törvénykönyvben megszabott testi vagy vagyoni büntetés alternatívájából a városok csak az utóbbit alkalmazták, azt is szerény mértékben. Elsősorban arra törekedtek, hogy a károsultnak elégtételt szerezzenek, így Buda a kettős mérleggel mesterkedő rácokat a gyapjú vételnél megrövidített szűcs kárpótlásán kívül mindössze arra ítélte, hogy két gyertyát szolgáltassanak a tanácsházán ülő szegény foglyok számára.

197 Máskor — részletezés nélkül — négy forint büntetést szabott ki hamis mérték használatáért.

198 A további esetekben nem annyira a mérték volt hamis, mint a szállított áru kevesebb. így két pozsonyi kereskedő vádat emelt Bürgl zsidó ellen, hogy 64 lat ezüst fejében kevesebbet adott el nekik, benne sok ónt is. Érdekes, hogy a tanács egy rác aranyművest alkalmazott szakértőnek. Az ő terhelő vallomása alapján az eladót a törvényszolga kezére adták, s az ezüstöt lefoglalták a Szentháromság szobra javára.

199 Ugyancsak Budán panaszolt be Gering kirurgus egy mészároslegényt, hegy megrövidíti a naponta szállított hús mennyiségét; később az ilyen visszaélésen tetten ért mészárost egy órára, nyilván a népharag prédájául, a strázsamester helyisége előtti emelvényre állították.

200 s) Gúnyiratok terjesztése (Pr. Cr. 93. c.) Nem volt egyértelműen büntetőügy, bár az osztrák kódex a halálbüntetésig terjedő szankciót szabott rá. Neuhold Lipótot, aki polgártársát „mit einem offenen Brieff öffentlich diffamiert", 6 tallér büntetés mellett a visszaesés esetére kiutasítással fenyegette meg a budai tanács. Néhány óv múlva azonban Stadler József kötélgyártót csak az őrmester őrizetével ijesztgették arra az esetre, ha a kereskedők ellen írásban tett iniuriáért nem követi meg őket. A verbaliniűrien kifejezés világosan mutatja itt, hogy a gúnyiratot a közfelfogás inkább a becsületsértés körébe tartozónak vélte.

201 165 Ptjkv. 1702. jan. 27, febr. 3, 10, márc. 3, DJ. 11—12, 18, 22—23; KA Ber. u. Sehr. 1703. jún. 12, no. 23; KA Exp. 1703. jún. 4, no. 69. Vö. fent 138. jz. 196 Btjkv. 1703. dec. 29, 1704. jan. 8, Dl. 686. IV. 709—710, 724, V. 7, VI. 2. »' Uo. 1695. márc. 23, I. 571—572. Uo. 1702. szept. 6, Dl. 532, IV. 487. i" Uo. 1695. nov. 21, I. 636—637, D. 45. 200 Acta iud. 1689. jan. 21; Btjkv. 98, la. 26; uo. 1697. máj. 2, D. 162. soi Uo. 1696. jún. 20, D. 91; uo. 1701. júl. 29, Dl. 421, IV. 338.