Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

ha nem voltak enyhítő körülmények; ha voltak, közmunka kiszabását írta elő. Ehhez híven Buda tanácsa — és nyilván az adminisztráció is — a latrociniumhan bűnösnek talált Lockgrasser Pált 1694-ben bitófára akarta juttatni, de ezt a várparancsnok helyettese megakadályozta.

189 Több év után a kamarahuszárok tetten értek és elfogtak egy rác rablót, és a kamarai igazgatóság elrendelte, hogy a város ítélkezzék felette az osztrák büntetőtörvénykönyv szerint. A tanács őt — bizonyára enyhítő körülmények alapján — már 1698 márciusában félévi közmunkára ítélte, s a javaslatot felterjesztette. De a praedonatus el rapina vádlottja még másfél évnél tovább sínylődött a börtönben, döntés még mindig nem történt. A város — most már nevét is megmondva — ruhátlan és beteg állapotára, és főleg családja eltartásának költségeire hivatkozva nyomatékosan kérte az adminisztrációt, eszközölje ki az udvari kamaránál a netán elveszett ( !) ügyirat elintézését. A hosszú fogság után Puskaporos Miskót már semmiképpen sem ítélhették halálra.

190 Az ilyen költségek és az őrizettel járó felelősség miatt kellett a városoknak egyenesen elrendelni, hogy ne térjenek ki a császári albizottság által nekik átadott rablók fölötti ítélkezés elől.

191 Az időpontok egyezése szerint Budának Pató János huszár, Pestnek pedig Kandó Mátyás perét kellett lefolytatnia. Pató a sértettek kielégítése és társainak bevallása alapján kegyelmet kapott az uralkodótól, és magyar nyelvű békeesküjét letéve szabadult; az elrabolt drágaköves láda — konstantinápolyi gazdáinak elhalálozása folytán — később a kincstárra szállt.

192 Másként végződött Kandó pere, aki a velencei követ poggyászát rabolta ki. A sértett közbenjárása ellenére a Pr. Cr. 86. cikke alapján halálra ítélték, és az adminisztráció utasítására Pesten felakasztották. Érdemes itt megemlíteni, hogy a névrokonság alapján vele együtt elfogott Szabó Mihók ártatlanságának kiderültével kiszabadult, az igazi társtettesek nevét azonban a bitófára szegezték.

193 Az osztrák főhatóságok tehát, amelyek emberölésért e korszakban egy vádlottat sem ítéltek halálra, a tulajdon súlyos sérelmeit (rablás, nagyobb értékű lopás) már többnyire kíméletlenül torolták meg. o) Pénzhamisítás (Pr. Cr. 87. c.) Csak a hamis pénz felhasználására van példa ebből az időből. Buda hatósága katonai panaszra 30, majd csak 12 forint pénzbüntetéssel sújtotta Gialmo Brentano kereskedőt, aki két katonának hamis dukátot adott el. A katonákat kapitányuk megfenyítette.

194 189 L. I. fej. 48. jz. 190 KA Exp. 1698. febr. 17, no. 35; Btjkv. márc. 22, ÏÏ. 259; Acta adm. cam. 1699. nov. 13; valószínűleg kapcsolatos uo. 1698. febr. 21, KA Besch. Pr. V. vol. 17v fol. A név említése híján a darabok összefüggése az én feltevésem. 1

91 KA Exp. 1698. dec. 22, no. 44. 192 Uo. 1699. jún. 10, no. 40; Btjkv. júl. 15, II. 528, DJ. 79; Acta adm. cam. 1701. jan. 10: a drágakövek sorsa. 193 KA Besch. Pr. 1699. jan. 9, V. vol. 134a —

b fol.; KA Exp. 1699. febr. 11, no. 26, márc. 14,19, no. 57, 71; Ptjkv. 1699. febr. 13, n. 186, vö. D. fej. 89. jz. A Kandó lefoglalt 3 lovával kapcsolatos bonyodalmakra 1. DJ. fej. 202. jz. 194 Btjkv. 1699. dec. 9, 1. 57—58, la. 5.