Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
majd száműzését. A fiút nemcsak szentségtörő lopásban, hanem hamis vádban (crimen falsi) is bűnösnek találta. Ehhez képest az ítélet enyhének számít; annak rendje és módja szerint végre is hajtották. 184 A másik esetben már nem a Carolinára, hanem a többszörösen zsinórmértékül rendelt Praxis Criminalisra hivatkozott a város. Mayr Franciska beismerte a 25 forint értéket meghaladó szentségtörő lopást, ezért a kódex szerint halállal kellene bűnhődnie, különösen visszaesése miatt. Mégis, mivel a lopott holmi kevés kivétellel visszakerült, a többiről itt van Bürgl Sámuel kötelezvénye, más lopás pedig nem bizonyult rá, a Pr. Cr. 85. c. 12. § 7. pontja szerint csak extraordinaria poena a helyénvaló. (A hivatkozás módja arra vall, hogy a törvénykönyv német szövegét használták !) A kamarai igazgatóság döntés előtt az orgazda letartóztatását és kihallgatását rendelte el, s ez meg is történt. Bürgl Sámuel azonban bizonyítani tudta, hogy ártatlan, mert a tárgyakat nem sciens qua tales, tehát egyházi jellegüket fel nem ismerve vásárolta meg, azután a valót megtudva segített a tettes letartóztatásában. Szabadlábra is helyezték, és most már csak az udvari kamara döntését kellett kisürgetni. Végre ez úgy ítélt, hogy a vádlott másfél évi fogságára és a kár megtérítésére való figyelemmel — bár halált érdemelne — még fél esztendeig dolgozzék bilincsben, majd menjen száműzetésbe. 185 Ezen kívül nincs több teljes perünk; a szentségtörő lopás orgazdaságával vádolt Natl zsidó ügyében az ítélet nem maradt fenn, 186 az 1701-ben szentségtörésért őrizetbe vett szabók iratai ugyancsak elkallódtak. Csak annyi derül ki róluk, hogy Jansler Ferenc szabólegényt a kapucinusok közbenjárására kiengedték, és visszaadták a kolostornak, ahol bizonyára addig is szolgált. 187 A templomok fosztogatásához hasonló cselekményt követett el két éjjeli őr és sírásó, akiket a horvátvárosi bíró leplezett le. Kiásták a koporsókat, és deszkáikat eladogatták. A violatio sepulchrorum ugyancsak szent hely meggyalázásának számított, s az immár ismeretlen büntetés bizonyára szigorú volt, A két sírásó pere mellett fekszik Hirschl Vitus drámai vallomása is arról, hogy 1700-ban elhunyt felesége sírját is kifosztották, de a tetteseknek nem jött nyomára. Hét évvel később ezt a bűncselekményt is a sírásók rovására írták. 188 n) Rablás (Pr. Cr. 86. c.) Csak néhány esete maradt fenn, az ítéletek is különböző súlyúak. A Pr. Cr. a helyi szokás szerint kard vagy kötél általi halált rendelt a rablásra, 184 A per anyaga Acta iud. 1692. márc. 3, egyes iratok: KA Exp. 1692. márc. 29, no. 129,1693. ápr. 26, no. 71; Acta adm. cam. 1693. ápr. 26; Corr.mag. 1692. ápr. 14. 186 Btjkv. 1694. szept. 22, IE 21; KA Exp. 1695. jan. 20, no. 31, márc. 18, 26, no. 46, 67, máj. 11, no. 20, november (végén), no. 51, 1696. febr. 7, 23, no. 28, 58; KA Ber. u. Sehr. 1695. ápr. 20, no. 62; Acta adm. cam. 1695. jan. 20, márc. 26, 1696. febr. 23. * 88 L. III. fej. 43. jz. 187 Btjkv. 1701. nov. 7, dec. 16, in. 447, 465, 467, IV. 371, 390, 391. Pesten Benke Jakabbal szemben emelte a plébános a templomi lopás vádját, Ptjkv. 1701. okt. 21, n. 579—580,1. fent 167. jz. 188 Btjkv. 1707. ápr. 23, VI. 463—464, VU. 278—279; Acta iud. aznap.
